Bokros teendőink mellett szombaton
kimentünk a ligetbe. Igaz, a nap már nem volt olyan meleg, mire
kiértünk, mert a fiúk ilyenkor maratonit alszanak, de mivel vasárnapra
rossz időt mondtak, és az is lett, így mindenképpen meg akartuk még
futtatni a fiúkat. (leginkább én). A Ligetben nem is volt semmi különös,
csak a szokásos, a fiúk hajtották a járgányaikat, mi utánuk, kicsit
csúszdáztak, és persze kacsát néztünk. Ez elmaradhatatlan része a
ligetes programnak, komolyan órákig képesek lennének a víz mellett állni
és nézni őket.
No de itthon valahogy úgy kattintottam a
gépen, hogy véletlenül rátaláltam egy pontosan 2 évvel ezelőtti ligetes
albumra. Máté így visszanézve akkor még olyan kicsi volt, Milánról nem
is beszélve:) És határozottan emlékszem erre a sétánkra!!!!
Gyakorlatilag ugyanilyen forgatókönyvvel működtünk mint most, Máté
motorral jött, kacsát etetett, Milán pedig szinte végigaludta a sétát.
Semmi nem változik, csak a gyerekek lettek 2 évvel idősebbek:)
Aztán egyszer csak kitalálták, hogy
fáradtak, vagyis Máté találta ki, Milán meg persze utána, és lefeküdtek
egy padra. Pont úgy ahogy azt melegen napokon látni szokták a
hajléktalanoktól. (Máté tavaly nagyon rá volt kattanva erre a
hajléktalantémára, és mindig kérdezte, hogy miért alszik a padon a
bácsi, én meg azt mondtam neki, hogy biztos fáradt.)
És a tóban hattyút is láttunk. Ami Máté szerint liba, és nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről.
Jó lesz már ha jön a jóidő, és lehet menni az állatkertbe, mert kicsit át kell vennünk ezeket a háztájiakat úgy látom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése