Hosszúhétvége

Ami nálunk jó hosszú volt, mert Máté már hétfő óta nem volt oviban, mert beteg volt, aztán szerdára Milán is lebetegedett, így a hétvége előtt még gyorsan elmentünk a doktornéninkhez, ahonnét röpke másfél óra után egy raklapnyi recepttel távoztunk, ezzel alapozva meg a hétvégi hangulatot.

Volt egy csomó tervünk, hogy majd mit csinálunk, hová megyünk, aminek egy része kikapcsolódásjellegű lett volna, egy másik része mindenféle intézkedés, de amit érdeklődés hiányában a fiúk lázassága miatt szinte mind lefújtunk. Talán a kimaradt cirkuszt bánom a leginkább, mert arra még én is annyira készültem. Szerencsére Máténak nem harangoztuk be idő előtt, így legalább ő nem volt elkeseredve.

Aztán péntek estére  megérkezett Klárimama, és gyakorlatilag mi el is lettünk felejtve, mert a fiúk mindent mamával akartak csinálni, enni, fürdeni, játszani, aludni, így gyakorlatilag semmi akadálya nem volt annak, hogy a péntek esténket és a szombat esténket is a moziban töltsük:-D Először egy olyan filmet választottunk, amilyet mi szeretünk, ami nem csak egy film, hanem szól is valamiről. Aztán mikor ott voltunk, akkor  döntöttük el, hogy akkor másnap, szombaton megnézünk végre egy 3d-s filmet, ami ezideáig kimaradt az életünkből, mert alapvetőlen nem nagyon bírjuk az ilyen zombijellegű remekeket, a karib tenger kalózairól ami meg érdekelt volna pont lecsúsztunk tavaly mert akkor voltunk Franciaországban amikor itthon játszották, de most a plakáton megtetszett egy Marsos-űrlényes, így hát megnéztük, és végülis nagyon jó volt. Igaz nem feltétlenül a mélyreszántó mondanivalója miatt, de a látvány és az élmény tényleg fantasztikus volt:) (néha ugyan zavart a szemüveg, nyilván azért mert én nem vagyok szemüveges.)

Valahogy úgy festhettem a szemüvegemben mint egy elbaltázott batman:)Egész pontosan így:

Amire még nagyon fáj a fogam, az Szabó Magda Ajtója, de nem biztos, hogy az még belefér....

Szombat délelőttre szerencsére a fiúk is összeszedték kicsit magukat, nem volt már láz egyik fronton sem, köhögés is csak éppenhogycsak, így a délelőttöt a Margitszigeten töltöttük, és szívtuk magunkba a napsugarakat. Vagyis próbáltuk, mert az energiáink nagy része arra ment el, hogy a fiúkat kellett hol nógatni, hogy jöjjenek már, hol az egyik nem akart bicajjal jönni, hol a másik motorral, Milán ki-be ugrált a kocsiból mert nem tudta eldönteni, hogy mit is akar, de mindezeket leszámítva jó volt nagyon.Máté még mindig antifényképezős üzemmódban működik, így róla megint kevesebb kép készült, (kicsit már lelkiismeretfurdalásom is van emiatt, de nem tudok vele mit csinálni), ellenben Milcsi kerek kis pofijáról most is sikerült néhány kedvencképet lőni:)

Lángosoztunk is: ( a baracklekváros fánk után most éppen a lángos-korszakomat élem:))

Hát valahogy így telt a hosszúhétvégénk. Amire még ráhúztunk egy napot mátéval, mert ma még nem ment oviba, helyette állatkerteztünk, mert már régóta tervezzük, de holnaptól visszatérünk a jólmegszokott kerékvágásba.