2012. március 22., csütörtök

Máté mondta

Egy saroknyira tőlünk van egy árok ami mellett elég sűrűn el szoktunk menni. Egyszer mikor éppen arra mentünk egy lány pont átugrott rajta. Azóta Máté is mindig át akar rajta ugrani. Ha nem lenne az oldala kibetonozva talán még engedném is neki, de így szó sem lehet róla. De Ő kitartóan minden egyes alkalommal bepróbálkozik.
- Anya, átugorhatom az árkot?
- Nem.
-Igen?
-Nem.
-Azt mondtad igen?
- NEEEEM, azt mondtam NEEEEEM!!!!
- Mindig olyan halkan mondod!- brummog az orra alá.

-Képzeld el, ma ERNYŐbácsi tartotta a fociedzést!
-Hmmmm????? Nem Ernyőbácsi, Te, hanem ERNŐ bácsi-javítom ki.
- Nem, Er-nyő bácsi. - mondja szép tagoltan továbbra is.

Palacsintát sütök. Máté már nem bírja kivárni, ott sertepertél körülöttem, mindenbe beleszagol, belenéz, belekóstol, ő már éhen akar halni.
-Anya, és abban a SEPERNYŐBEN mi van?
(valamiért ez az ernyő-téma megmaradt a fejében)

Arról beszélgetünk, hogy szerinte mi lenne jobb, ha a kistesó fiú lenne vagy lány.
- Legyen kislány!
Majd nagy bölcsen hozzáteszi:
-És hívjuk Misikének. ....Vagy Bálintnak.
Nem tudtam meggyőzni arról, hogy a Misi is és a Bálint is fiú név, nem lány.

Aztán pár nappal később a semmiből egyszer csak odatoppan elém, és azt mondja:
- Inkább mégse legyen lány tesóm, mert a lányok büdösek.
- Micsoda????? Én is büdös vagyok?
- Ha lány vagy akkor igen!-mondja határozottan.
(ezt megkaptam)

Hogy honnan vette, nem tudom, de egy jó ideje, amikor nagy egyetértés van Milán meg közte akkor Milánt úgy becézi hogy BÉCIMILÁN.Ez már önmagában is elég vicces, de egyszer csak azt hallom:
- BÉCIKÉM, figyelj csak!
Azóta ez a megszólítás Máté részéről teljesen rendszeressé vált. A legviccesebb pedig az, hogy Milánnak semmi ellenvetése nincsen a Bécikémezés ellen, szó nélkül hallgat rá:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése