Esik. Hol jobban, hol kevésbé. Régen, gyermektelenül szerettem az
ilyen esős időt is. Amikor csak szép csendben esik, nincs mellé viharos
szél, nincs hideg, egyszerűen csak esik. Nem zavart, ha hazaérve bőrig
áztam, a hajam és a ruhám csatakos volt. Gyerekkel természetesen mindent
más szemmel látok. Most már nem annyira buli egy esős nap, sőt...
inkább szenvedés, mert nem mehetünk ki, be vagyunk zárva. Kicsit félek
is a téltől,hogy mi lesz ha már megszületik a kisÖcsi, és mondjuk
döngetnek odakint a mínuszok, mi lesz Matyival. Na de minden napnak a
maga baja...
Szóval esik, és mi nézzük az esőt. Szerencsére a szobánk az utcára
néz, így mindig van látnivaló. Matyi szájából az elmúlt két napban
leginkább két szót hallok, autó, és ágy. (ezt néha ági-nak is lehet
érteni). Ha autó, akkor oda kell állni az ablakhoz, és bámulni kifelé. Ő
minden egyes autóra ami elhalad rávágja, hogy autó, nekem pedig
helyeselnem kell. Szigorúan, ez nem maradhat el. Néha jön egy busz is,
és néha egy-egy sétarepülő. Matyi elvan, órákat tudna ácsorogni az
ablakban autókat nézve. Hogy én se unjam magam annyira elkezdtem a
színekkel tarkítani a nem túl változatos -Autó. Igen, autó.
beszélgetésünket. Hátha ragad rá valami belőle. Most itt tartunk.
-Autó!!! Igen, ez egy szép piros/kék/fehér/fekete, stb. autó. Aztán ha
már ebből is kihoztuk a maximumot, akkor legfeljebb ráállunk a
típusokra. Remélem addigra eláll az eső.
A másik, az ágy. Ilyenkor az ágyra kell menni. Pampam
felszólításra megfelelően el kell helyezni a párnákat, és feküdni. Ez
egy kicsit jobb móka, nekem. Van amikor be kell kapcsolni a tévét, és
keresni valami Matyinaktetszőt, amit aztán nem néz. Vagy lóbáljuk a
lábunkat, vagy Matyi körtáncot jár. Teljes mértékben Ő a főnök. A
legkedvesebb dolga az pedig az, amikor engem szépen lefektet, és
simogatja a pocakomat, odateszi a buksiját, mutatja, hogy baba. Aztán
mutatja a saját hasát is:) Biztos nem érti, hogy lett ekkora hasam. Bár
egy kiadós vacsora után Neki is elég méretes tud lenni, főleg, ha még ki
is tolja.
Hát így tengetjük az esős napokat, ami remélem nem tart már soká.
Ja, és ma 21 hónapos:))) (Bár a számolást már néha eltévesztem,
van, hogy még csak 20-nál, van hogy már 22-nél tartok.) És
természetesen mindent tud, amit egy 21 hónaposnak tudnia kell:)))) Na jó
Petőfit még nem szaval, de dolgozunk az ügyön, az Anyám tyúkjából már
felsorolja a szereplőket.
A Kisebbik pedig betöltötte a 24-dik hetét. A múlt hét óta, sőt,
tegnap óta is rengeteget bővített a lakásán. Nyilván most valami
intenzív szakaszába lépett. De érzem is hogy egyre jobban kitölti a
rendelkezésére álló teret. És minden este buli van odabent, nagyjából
vacsoraidőben kezdődik, és olykor hajnalig is nyomja, gondolom ha jó a
társaság. Matyi pedig pár napja kintről kontrázik, ugyanis órákat képes
nyűglődni olyan éjfél és 4 óra között.Ilyenkor inni kér, kitakarózik,
betakarózik, hozzám bújik, majd az apjához, de igazából semmi sem jó.
Lehet, hogy megint előjött a kiskorában rettegett frontérzékenysége?
Ezeket leszámítva minden oké:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése