Érdekességek

Bár Olaszországnak igen kis szegletét ismerem, de azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy itt aztán mindent meg lehet találni, minden előfordulhat és annak az ellenkezője is. Ha csak az észak-dél ellentétet nézzük, már meg is magyaráztam mindent, míg észak inkább Svájc, addig dél inkább Afrika. Mind a városrendezésben, mind az emberek tekintetében, bár az olaszok északon is csak olaszok.

Nem mondanám semmiképp, hogy nem vendégszeretőek, hogy ha betérünk valahová nem néznek látnak szívesen. Kedvesek, és mosolygósak. Az utcán is, az egyszerű emberek nagyon barátkozóak, főleg Matyika miatt, az olaszok híresen család és gyerekszerető nép, és ezt lépten nyomon érezzük is, mindig van egy-két kedves szavuk, (lenne több is, csak én nem értek olaszul, ők meg nem beszélnek angolul), ha mást nem akkor hangosan Chio-znak Matyinak. Mégis van bennük egyfajta exhibicionizmus, és nemtörődömség a másik iránt.

Talán ezért is vethette meg a talajt itt annyira a divat, mert az emberek mernek mások lenni, mást hordani, mint a többiek, nem tucatárut, hanem valóban egyedi, minőségi darabokat. Az hogy némelyik ilyen minőségi darab hogy néz ki, az már más kérdés. Pl. nekem egy piros farmer még egy nőn is kicsit sok, nemhogy egy férfin, pláne nem egy tőle elütő ugyancsak élénk színű inggel és makkos cipővel. (Megdöbbentő, hogy a makkos cipő még mindig divat, még a neves üzletek kirakataiban is láttam belőle jónéhány példányt) De láttam már nőt is citromsárga szoknyában, és lila blúzban, tényleg olyan volt mint egy papagáj. Mondjuk alapvetően nem az jellemző a városra, hogy mindenki csiricsáré ruhákat hord, de van ilyen is, és nem kevés. A dolgozó nők-férfiak egyszerűen elegánsak, a férfiak ing-zakó és gondolom táskában lapuló nyakkendő kombóban nyomulnak, (bár a Gianni típusú macsókból nem látok annyit, mint azt a beharangozások alapján várnám)a nők fekete vagy pasztell szoknya/nadrág és egyszerű, de finom vonalú nem gagyi műanyag anyagú blúzban. Tényleg csinosak,magasak, és vékonyak, szépen fésült a frizurájuk.

A nemtörődömségre egy példa: a múltkor mikor egy étteremből készültünk eljönni, és már nyitottuk az ajtót, hogy megyünk ki, egy 20-30 fős társasággal találtuk  szembe magunkat, akik épp befelé jöttek, és nem, nem engedtek minket ki, hanem mind a 30an szépen besétáltak, átsétáltak rajtunk, jókedvűen, nevetgélve, nyilván fel sem merült bennük, hogy ha esetleg mi kimehetnénk, akkor ők könnyebben be tudnának jönni.

A buszok és a villamosok alacsony padlósak, kivéve egy-két matuzsálem korú villamost, de azzal nem járunk. A metrónál viszont mindig kell lépcsőzni, így azt csak Ferivel  együtt tudjuk használni.

Hétfőn a közeli bolt csak 10-kor nyitott, én ezt nem tudtam, és a bolt előtt már elég szép tömeg várakozott, tele nénivel, a gurulós cvekkerükkel.  Mikor felhúzták a redőnyt, csak úgy rohantak be ész nélkül, áttrappolva Matyin és rajtam is,  mintha az életük múlt volna azon, hogy melyik bevásárlókosarat tudják megszerezni. Ilyen szempontból tényleg mintha otthon lennék.

Na de nem is ezt akartam igazából, hanem két képet, ami szerintem érdekes.

Az egyik:

Lehetne ez akár egy kis mozaikkövekkel kirakott Hamupipőke üvegcipő is, akár. De nem az:)

ez kérem, egy fürdőkád. hogy mennyire kényelmes benne feküdni nem tudom, még elképzelni sem tudom hogy egy ilyenben töltsem el az esti habos fürdőmet. (nem is férne be a fürdőszobánkba). Hogy van-e olyan ember, aki megvesz egy ilyet, azt sem tudom, de gondolom van, mert több féle is volt belőle, és volt ára is, de olyan sok számjegyből állt, hogy nem tudtam megjegyezni.  De szerintem mókás:)

Aztán a másik, amit már kommentbe betettem, de hogy ne vesszen el, ide is berakom, az a kisFiatos virágtartó, ill. fatartó, mert ezek voltak a fák köré téve. Műanyagból vannak, és hófehérek. Nem tudom, mikor kerültek ide, de még nincs rajtuk egyetlen firka sem. Otthon szerintem már az első percben összefirkálták volna. Aztán lehet, hogy itt is, csak itt lemossák:) De majd megyünk még arra, és akkor megnézem, mi az ábra.