Mostanság

Most már tényleg szinte mindent beszereztünk Fecsónak, ami nagy és fontos. Most már csak a rendezgetés, a pakolászás, a kisruhák mosása-vasalása van hátra, meg néhány apróság, és olyan dolog beszerzése ami nem létszükség. És persze a kórházi pakkom nincs még kész. Azt mondják ilyenkor már azon kéne ücsörögni, és várni, mikor dönt Fecsó az élet mellett. Ez azért szerintem túlzás. Még csak a 34. hétben van. Maradjon csak még odabent egy picit! A kiságy bent van a hálóban, benne alszik a plüss nyul, csak hogy szokjuk a látványt. Furcsa...., még mindig.

Ma nagy családi vendégeskedés volt, van, és lesz, Feri szülinapját üljük, és megmutattuk a nagyszülőknek, hogy mi mindent kapott eddig Fecsó. Odavoltak.

Fecsóval most már elég nehéz az élet. Estére akkor is halálosan elfáradok ha nem csinálok semmit. Úgy elnehezedik a pocakom, mintha legalábbis mázsás súlyt cipelnék. Pedig csak 6.5 kg plussz van rajtam. Ha ülök akkor egy idő után Fecsó kinyomja a bordámat. A nyelőcsövem pedig most már folyamatosan rossz. Hű lett a Rennie. Aludni hol jobban, hol kevésbé jól tudok, leginkább csak a forgolódással van bajom. De nincs már sok hátra, pár hét és már csak emlékek maradnak ezek a napok, és megszűnik a mi kis szimbiózisunk.