Újabb oltás

Újra eltelt egy hónap, és eljött az újabb oltás ideje, egy darabig most az utolsó. Máté eddig mindig hős volt, így cseppet sem aggódtam. Persze a doktornő most is késésben volt, de most szerencsére csak egy félórásban. Máté ezalatt szépen elbámészkodott, és rém büszke voltam, mert volt még ott 4 gyerek, és mindegyik idősebb volt nála, és azok nem nagyon bírtak magukkal, és a doktornőnél is sírtak. Máté pedig már megint hangtalanul tűrte hogy beleszúrják a tűt. Én láttam ugyan némi torzulást az arcán, hogy na ez most nagyon nem esett jól, de ennyi kell is. Egyébként 60 cm, mint a múltkor, hosszra most nem nőtt semmit, és 6300 g, ami csak 500g növekedést jelent a múlt hónaphoz képest, de nem mondta a doktornő, hogy ez rossz lenne, gondolom belekalkulálta, hogy kezdetben hízott mint a kölyökgólya.

Pörgős hétvége

A nyugodt hétköznapok után, nálunk mindig a hétvége az, amikor felpörögnek az események, ekkor vagyunk együtt, ekkor tudunk vásárolni menni, meg ide-oda. Nem volt ez másképp most sem. Szombaton szinte egész nap vásároltunk. A Corában kezdtünk. Útban oda eszembe jutott, hogy munkanap van, és mi lenne ha beugranánk a munkahelyemre egy puszira, ha már így alakult. Máté óta nem voltam még bent , és gondoltam, hogy biztos csak félüzemben működünk, így nem lesznek bent olyan sokan, és talán Máté is jobban fogja tolerálni a kívámcsi szemeket. Furcsa volt ott lenni megint, mintha vendégségbe mentem volna, (abban is voltam tul. képpen), kicst beszélgettünk, de tényleg csak 10 percet, nem akartam annyira húzni az időt. Máté mikor megérkeztünk békésen aludt, egész addig, míg 4 gyerekes főnököm jó érzékkel fel nem ébresztette. Utána már csak nézett csodálkozva, hogy hol van, nem értette a sok embert, és kicsit durcás is volt. Demajd megyünk máskor is, mert jó volt látni a többieket, de munkába még nem állnék, az nem igen hiányzik.

A Corát sikeresen letudtuk, kivételesen sikerült minden megvenni, még kávéfőzőt is vettünk, amilyet már régen szerettem volna, mert a régi hagyományos már annyira tropára van menve, minden kiálló része le van már törve, és mindenhol folyik belőle a fekete lé. Nem tudom, miért pont most jutott Feri eszébe, hogy vegyünk egy újat, elektromosat, de ha már felajánlotta nem tiltakoztam.

Aztán gyorsan hazajöttünk, elpakltam, megetettem Matyit, kicsit kifújtuk magunkat, és délután elmentünk az Árkádba. Most hogy Feri megy Milánóba végre sikerült rávenni, hogy vegyünk pár új holmit neki. Nem egyszerű rávenni a ruhavásárlásra, neki mindig jó az ami van, leginkább addig, míg le nem szakad róla. Nadrágot és inget akartunk első körben. Az ing nem probléma, nem kell próbálni. A nadrág már kicsit neccesebb, mert nem tudja milyet szeretne, majd amikor megtetszik neki valamelyik, akkor jön a próbálgatás. Nem könnyő neki vásárolni, mert hosszú vékony, lába van, vékony dereka, és ezek a divatnadrágok nem igazán rá vannak szabva. De végül sikerült venni két gyönyörűt is a Zara-ban. Inget is vettünk 4 et, amiből az egyiket vissza kellett vinni másnap, mert véletlenül nagyobbat hoztunk el. De így legalább vasárnap rám is el tudtunk tölteni egy kis időt, és kaptam egy gyönyörűséges, kényelmes cipőt. Vasárnap itt volt nálunk Vica, végre-végre, és 3-an voltunk vásárolni, és így kicsit jobb is volt, mert mindig volt egy ember aki tologathatta Matyit, mert hát neki csak úgy élet az élet, ha mozgásban van. Egyébként döbbenet, hogy egy hónappal ezelőtt még csak csizmát lehetett venni, most már már csak papucsot, én meg zárt cipőt akartam, de úgy látszik ez manapság már egyáltalán nem cikk. Matyi is kapott 3 nadrágot, meg egy kalapot, nagyon gyagyásat.

Végeredményben jól zártuk a hétvégét, mindenki kapott valamit, igaz jó sok pénzt el is költöttünk, de úgy voltunk vele, hogy olyan nehezen indulunk el Mátéval ilyen bevásárlóközpontokba, hogy ha már egyszer elszántuk magunkat, akkor ne kelljen már még egyszer menni. De alapvetően jól viselte, bent az üzletekben nem szeretett lenni, de kint a folyosőn békésen nézelődött. A végére kicsit elveszítette a türelmét, de nem panaszkodhatom.

Kicsit bánom, hogy kimaradt a sétálgatás a hétvégéből, de remélem hogy most jön ez a 4 napos hétvége, és ugyanilyen szép idő lesz, és majd akkor .

Internet nélkül

Kisebb rémület lett úrrá rajtam, amikor reggel bekapcsolván a gépet nem akart bejönni az internet. Újraindítottam, semmi. Megnéztem a csatlakozásokat, semmi. A reggeli internetezés a napi program része. Nemcsak nekem, Máténak is. Egyszerűen már így vagyunk beállva. Nem mondom, hogy nem volt rémísztő a tudat, hogy meg vagyok fosztva ettől a 21. századi csodától, ami nélkül már nem élet az élet, ami a kapcsolattartásom egyik alappillére lett. De azért nem estem annyira nagy pánikba, arra gondoltam, csak lesz valahogy, hiszpár évvel ezelőtt is éltünk valahogy, amikor még nem volt a lakásunkban ez a csoda. gondoltam játszunk akkor Mátéval egy extrát, de nem értette mi van, miért akarok én beavatkozni az ő egyszemélyes reggeli randalírozásába. Így csak néztem őt a távolból, ahogy megküzd a nyullal, a csigával, a tehénnal, majd megint a nyullal, és ennyi küzdelem után újra igényt tart rám. Illetve csak a szolgáltatásaimra. Majd főztünk egy levest, Máté aludt egyet, és lám, újra van internet.

Virágok

Séta közben, játék közben

Sétálni készülünk:

És így alszik séta közben:) Ott van, a sapka és a gyagyás kutya mögött. Az orra még éppen kilátszik:)

És így játszik:

"Addig jó míg szundikál"

Máté tegnap/ma este megint aludt egy nagyot, úgy látszik, hetente egyszer neki is szüksége van a pihenésre. Este 9-től hajnali fél 5 ig aludt, evett, és aludt még egy kicsit fél 8ig. Most megint alszik. Ilyenkor én már nem tudok aludni, ez az az idő, amikor el tudok végezni ezt-azt ami Máté éber állapotában is megy már, csak akkor kicsit lassabban haladok. De ma nincs semmi dolgom, mert tegnap vasaltam, és ebédem is van még mára. Ilyenkor a hirtelen jött szabadidőt nem ám önző módon magamra fordítom, hanem képes vagyok hosszú perceket Matyi ágya mellett ácsorogva tölteni, lélegzetemet is visszafojtva, nehogy felébredjen, és csak nézni őt, csodálni, gyönyörködni. Még mindig felfoghatatlan, hogy pedig már 4 hónapja történt, hogy itt van velünk, hogy feje tetejére fordította az életünket, hogy bearanyozza a mindennapjainkat. És még mindig rácsodálkozom, hogy hogy lehet ennyire szép és aranyos, ennyire védtelen. A kiságy mellett állva mindig túlcsordul a szívemben a szeretet, mielőtt még őrült szipákolásba kezdenék nesztelenül kiosonok, és mosollyal az arcomon elkezdem összeszedni a lakás minden pontján megtalálható manójátékokat, és mindenféle manótartozékokat.

Bababörzén

Az őszi börze után nagy lelkesedéssel indultunk neki szombat reggel az újabb börzésésnek. Ősszel nagyon-nagyon sok mindent sikerült, nagyon-nagyon jó áron megvenni, egy-két igen értékes darabot is, mint pl. a nyuszis nadrág, amit azóta már kinőtt Máté, de még a tavaszi kollekciójában is vannak olyanok, amiket ott szereztünk anno be. Szóval,most a nyári, kora őszi időszakot lőttem be célul, és azt kell mondjam csalódnom kellett. Lehet, hogy az volt a baj, hogy egész más volt most gyerekkel ott lenni, és fél szemmel, mindig őt figyelni, hogy hogy van, hogy viseli, míg ősszel még csak pocakkal minden sokkal egyszerűbb volt, és csak a vásárlásra, keresgélésre kellett figyelni, nem kellett sietni, nem vonta el semmi a figyelmet arról amiért valójában odamentünk. Szóval fél siker volt csak a vásárlás, mert vettünk ugyan pár dolgot, de közel sem olan sokat, mint gondoltam, és szerettem volna. Lehert, hogy az is volt most már a baj, hogy most már sokkal felvilágosultabb vagyok az árakat illetően, hogy mit mennyiért lehet üzletben megkapni, plusz szinte mindenhová van kedvezményre jogosító kártyánk. Kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy az árak kicsit itt is elszaladtak, vagy legalábbis azon a szinten voltak, mint az angol boltban. Akkor meg akár ott is megvehetném ugyanezeket a homikat, és még jobban is járok, mert nincs parkolási díj, sem belépő. Szóval összességében úgy jártunk, mint a mesében, vettünk is valamit, meg nem is. De azt hiszem a következőt már kihagyjuk.

Jótanácsok

Itt volt a védőnő, és majdnem másfél órát beszélgettünk. Ilyenre még nem volt példa, de úgy látszik, ahogy Matyi nő, úgy nő a megoldandó problémák száma. Sok témát érintettünkpl. hogy mostanában nem akar forgolódni, viszont nagyon akar ülni, meg mászni. Azt mondta nem kell aggódni, ha aktív, és nem csak fekszik, mint egy darab fa, akkor nincs vele semmi gond, hadd csinálja azt amihez kedve van (megjegyzem nem is lehetne ez másként, mert igazi öntörvényű nyilassal van dolgunk) És amit szeretne, abban kell támogatni. Na azt hittem, ilyen mondatokat majd csak valmikor a pályaválasztás környékén fogok hallani, de úgy látszik, már ilyenkor is. Aztán a hőemelkedésről azt mondta, nincs semmi gond, ha más egyéb tünetet nem tapasztalok, tüsszögés, köhögés, akkor valószínű tényleg csak a foga miatt van, és ha egyébként jókedvű, akkor minden rendben, ne is adjak továbbra se neki gyógyszert, csak ha igazi láza van, de akkor meg úgyis hívni kell a doktornőt is. Aztán miután a fiatalember már 4 hónapos szóba került az esetleges hozzátáplálás elkezdése egyelőre csak lájtosan 1-1 kanállal két evés között, és persze ha én ragaszkodom ahhoz, hogy fél éves koráig csak és kizárólag anyatej, akkor persze az is lehet. De azt hiszem belevágok majd ebbe az almeleves projektbe, mert bár én is szoptatáspárti vagyok, és kapjon csak anyatejet, amíg lehet, de nekem azért sokszor teher a szoptatás. Főleg, hogy Matyi elég cicfüggő lett, nem tudom, ez miért van, hogy én szúrtam-e el valamit, vagy egyszerően csak így alakult, de sokszor még nyugizásra is a cicit használja, ill. szeretné használni. Sokszor, sokhelyen olvastam, hogy egy-egy szopi 30-40-50 percekig is eltart, Máté szerencsére 10-15 perc alatt benyalja ami neki kell, de azt hiszem bele is őrülnék, ha 50 percig kéne szoptatnom. Szóval adhatok neki két evés között egy-egy kanál almalevet, majd később a reszelt almából is, ha ízlik neki. Mehetne még az őszibarack is, de hát az most még nincsen. Hát kíváncsi leszek, a teázás most már jól megy, de lehet, ez csak a sárga kanálnak köszönhető, de majd ezt vetem be a többi kajánál is.

Aztán szó volt az éjszakai evésről, amiről Manófőnök még mindig nem akar lemondani, ami nem is lenne akkora nagy baj, hogyha emiatt hajnali 4kor már nem dolgozna a pocakja, és ezzel nem keserítené meg mindenki életét. Pedig próbálom teával pótolni neki az esti tejecskét, de nem kell neki, nem érti miért akarom teával itatni, mikor ott a finom nedű. Úgyhogy újabb ötlet, hogy keljen fel kedves apuka, és ő próbálja meg teával kibékíteni a haragot, hátha tőle jobban elfogadja. Megosztottam ezt az ötletet az érintettel is azon nyomban mihelyist elment a védőnő, nem lelkesedett annyira, de azt mondta meglátjuk mit tehetünk.

Most már biztos, hogy Feri május 12-16ig Milánóban lesz. Remélem anyu fel tud addig jönni, mert nem nagyon szeretnék egyedül lenni még Manóval. Vagy esetlegmi megyünk le. De az kicsit macerásabb lenne. Majd kiderül. Persze 12-én pünkösd van, ami itt ugye munkaszöneti nap, de Ol. országban nem, szóval még a háromnapos szünetünkbe is jól bekavartak, de ez már másodlagos kérdés.

Virágoskert

Vica, ezeket neked küldöm, bár nem olyan szépen sikererült képek, mint a tieid, de igyekszem. Szerintem mire jössz, addigra pont elvirágoznak majd a tulipánok, sajnos, pedig van egy-két értékes darab, na de majd lesz más. Már várunk:)

Még mindig az alvásról

Gyermektelenül is tudtam már hallomásból hogy az éjszakák nem könnyő falatok. De azt gondoltam, hogy azért biztos van némi kis túlzás is a folyamatos virrasztás, nem alszik a gyerek, nyőgös, jön a foga... stb... történetekben, csak hogy még jobban sajnáljuk szegény kismamát. Biztos emiatt a hajdani hitetlenségem miatt kaptam most leckéül azt amin mostanában kersztülmegyünk, és sosem gondoltam hogy az átaludt, ill át nem aludt éjszakák ennyire kimeríthetetlen témát szolgáltatnak. (Kicsit olyan ez, mint a -ki milyen pelust hazsnál, és miért- téma, másik "kedvenc") Szóval volt az az 1 jó éjszakánk. Az emléke szívemben örökké él. Aztán az elmúlt napok valahogy úgy zajlanak, hogy este lefekvés, a szokkott időben, fél 10 körül. Aztán ébredés valmikor fél 12-és 1 között, és nem visszaalvás olyan 2 óra hozsszán keresztül. Aztán alszunk pár órát, szeencsére, mert aztán hajnalban olyan 4, fél 5 körül félóránként, 3/4 óránként ébredünk, és így megy ez reggel 7ig, amikor végképp feladom, és nem küzdök tovább az alvással. Az a baj, és nem tudom, hogy hogy lehetne ezt kiküszöbölni, hgoy hajnaltájban elkezd dolgozni az én Kismanóm pocakja. Csak ő még anniyra fáradt, hogy nem tud megküzdeni a pukimanókkal, és ezért szenved, és sír. És nem tud aludni. Pedig látszik rajta, hogy eszében sem lenne felébredni, mert amikor a karomba veszem, édesdeden odabújik a mellkasomhoz, és durmol tovább, nem kér enni, nem kér cicit, csak odabújást, és alvást. Ez neki remek, mert legalább ő tud így aludni, de én nem nagyon. Egy darabig fekszünk így az ágyon, próbálom kitámasztani magam mindenfelől párnákkal, hátha kényelmesebb lesz, de hosszú távon nem tudok jól berendezkedni, és vussza kell tennem őt az ágyába, ahol fél órát még szundikál, azátn megint kezdődik minden előlről. Holnap jön a védőnő, d nem bízom benne, hogy érdemi tanácsot tud majd adni, hogy hogy lehetne ezt a szerencsétlen bioritmust kitolni.

Egyébként minden jó és szép, Máté azért napközben valamennyire pótolja a kimaradt alvást. ÉS most hogy ilyen szép tavasz van, egyre több időt töltünk a szabadban, sétával, vagy egyszerően csak kint játszunk a teraszon. Ezért is kerülök ritkábban a gép elé.

Fog ügyben egyelőre stagnált a helyzet. Mostanában nem nyüszög miatta olyan gyakran, de mindent megrágcsál. Vettünk egy zselés, hűtőbetevős rágót neki, de egyelőre nem érti miért akarom mindenáron, hogy azt rágja. Remélem ha majd megint fájlalja az ínyét, akkor majd rájön, hogy ez jó neki.

A legviccesebb amit mostanában csinál, az az, amit Feri Seherezádézásnak hív, hogy mindent a fejére húz, a törölközőt, a pelusokat, a ruháját, a takarót, de úgy hogy néha kikandikál mögüle. Ilyenkor kukucs-játékot szoktunk játszani. Nagyon tetszik neki. És nekünk is.

 

Itt épp Apa takarójával: