Még mindig nyár 3. - Tisza-tavi vízisétány

Azt, hogy a nyár végén Kisvárdán voltunk esküvőn, már említettem. Talán azt is, hogy pár nappal mi már korábban elmentünk. A kisvárdai napokat pedig megtoldottuk egy megállóval a Tisza-tónál, mert bár alig több mint 1 órányira van csak Budapesttől, mégis olyan ritkán indulunk erre. Én meg szeretem kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.
A Tisza-tónál a poroszlói ökocentrumban már voltunk egyszer régen, Máté pedig tavaly nyáron is volt, amikor itt voltak egy focitornán, így abban most nem gondolkodtam, bár Marcinak biztos tetszett volna.
De aztán mégis innen jött az ötlet, hogy tovább keresgéljek, mert amikor ott jártunk, akkor babakocsival  voltunk, és kihagytuk a motorcsónakozást, meg talán mintha hosszas sort kellett volna kivárni, vagy időpontot foglalni, már nem is emlékszem.
Így akadtam rá a Tisza-tavi Vízisétányra, ami a Hortobágyi Nemzeti Park gondozásában van, és egy rövid motorcsónakos út vezet magára az ösvényre.

A motorcsónakra a gáton túl, a kikötői bodegában lehet jegyet venni. Amíg ott tébláboltunk épp bejött egy csónak, ami tele volt emberekkel. Elég félelmetes látvány volt. Szerencsére a mi csak egy másik családdal osztoztunk a hajón oda és vissza is.

 Kb. 10 perces a motorcsónakút a sétányig.

 A sétány egy 1500 méter hosszú pallórendszer a tó felett. 3 szigetet érint, ahol meg is lehet pihenni, kettőn madárlesek vannak, egy helyen pedig egy kilátó.

A nádas

Ahogy a szél susogtatta a nádast az azért elég misztikus volt. :-)

A kilátóhelyeken ki vannak rakva, hogy milyen madarakat érdemes keresgélnünk távcsővel. A sétány mellett pedig a növényekről vannak információk.

 Nagyon sok szitakötőt láttunk, kisebbet-nagyobbat, de a kedvencünk ez a kicsi piros volt.

 A kilátóból. Mögöttünk a békalencsés tó.

 Ott a nádason túl valami gémfélék sétálgattak.

Marci rajzolt a vendégkönyvbe.

Szerintem nagyon jó kis kaland volt. A gyerekek mondjuk csak hullámzóan élvezték, hol az egyik duzzogott valamin, hol a másik húzta az orrát, hol én kaptam idegbajt, hogy nekiálltak lökdösődni a fapallón. De ezek az apró, mindennapos kellemetlenségek már így 1 hónapos távlatból is a homályba vesztek. :-) Visszafelé is pont ugyanazzal a családdal jöttünk a csónakban.
A kikötőben gondoltuk eszünk egy hambit, mert meglepő módon Kisvárdát még 1 óra 40 percnyire írta innen a waze. Persze tudtuk, hogy ennyire van, csak nem sejtettük. :-D De a büfében már nem volt semmi. Pedig nem volt még annyira késő, szerintem olyan 2-fél3 lehetett. Bosszúból megettük az otthonról hozott zsemléket, mondván, hogy már nem megyünk ezért vissza a faluba, hanem akkor majd eszünk Kisvárdán valamit.