Tisza-tavi Ökocentrum

Mivel a szállodai szobánkat még délelőtt el kellett hagynunk, de haza még nem akartunk jönni, ezért kis kitérővel a Tisza-tó felé mentünk, és megnéztük a viszonylag új poroszlói ökocentrumot. Gondoltuk, hogy a fiúknak nagyon fog tetszeni, és nem is tévedtünk egyáltalán. Szerencsére a szép napsütés kitartott még keddig, igaz árnyékban azért hűvös  volt, de a napon nagyon kellemesen tudtunk sütkérezni.

Igazi gyerekparadicsom ez, már ahogy beléptünk belebotlottunk egy vízijátszótérbe, ahol lehetett volna evezni, meg tutajozni, meg mozgó deszkákon átkelni a vízen, meg gémeskutazni. A fiúk kipróbálták a tutajozást, de én annyira paráztam, hogy valamelyik belepottyan a vízbe, hogy inkább továbbtereltük őket. A víz egyébként nem volt mély, de nem hiányzott hogy teljesen eláztassák magukat. 

Aztán láttunk őzeket, mindenféle madarakat, pelikánt, és persze kacsákat. És amíg beértünk a kiállítóterembe, addig még két játszótér mellett mentünk el. Szóval akár egy egész napot el tudtak volna itt játszóterezni a fiúk.
HuncutMilán:

A kiállítóteremben megnéztünk jónéhány gusztustalan békát meg siklót, meg gyíkokat, amolyan tiszai fajtájúakat. Én speciel pont utálom ezeket a nyálkás dögöket, a békáktól meg egyenes undorodom is, szóval én simán kihagytam volna, de a fiúknak nagyon bejött. Csakúgy mint a pinceszinten lévő akváriumok, ahol hazánkban őshonos halfajták úszkálnak békésen.   Itt is jó sok ideig csüngtek a korlátokon.  Milánnak különösen tetszett, bár ő a teszkóban lévő halakat is mindig megcsodálja.

A főépület tornyából remek a kilátás a tóra, csodaszép volt a napfényes mocsaras-lápos Tisza-tó a sárguló nádasokkal, bármeddig el tudtam volna bámészkodni. Imádom az ilyen napsütéses, színes őszt, nincs is ennél szebb szerintem.

Egy gyors ebéd után még sétáltunk egy kicsit a sétányon, voltak itt is farkasok, meg gólyák, meg bárányok, de szednünk kellett a lábunkat, mert az idő rohant, Milán egyre jobban fáradt, és a fáradtságával exponenciálisan nő a hisztissége is, és még megígértük hogy játszóterezhetnek egy kicsit, amit szigorúan észben is tartottak.

Bárányokat néznek, akik csak hallgattak:

A játszótéren aztán Milánnál már végképp elszakadt a cérna, nem tudom mi volt a kiváltó ok, mert Feri volt velük, de szinte mindegy is, a lényeg, hogy szerintem az egész park hallotta, hogy M.M. kiskorú ordít mint a sakál. De azért kutyafuttában még megnéztünk egy poroszlói falusi házat, ekkorra nagyjából már lehiggadt Milánunk is, de csak azért hogy 10 perc múlva újrakezdhesse megint valami apróság miatt, úgyhogy gyorsan autóba pattantunk, és meg sem álltunk volna Budapestig, ha Marcika Gödöllő magasságában rá nem zendít, és mivel féltem, hogy a saját nyálába fog belefulladni, így megálltunk egy szusszanásnyi időre.

Amit mi most kihagytunk, de egyszer jó lenne pótolni, az a motorcsónakázás a tavon. Biztos nagyon jó lett volna, de hisztisMilánnal nem nagyon fűlött hozzá a fogam. Majd talán legközelebb, ha addigra lenyugszik. Mondjuk most nem is nagyon lett volna rá időnk. Így is este volt mire hazaértünk.

Még mindig nyár 3. - Tisza-tavi vízisétány

Azt, hogy a nyár végén Kisvárdán voltunk esküvőn, már említettem. Talán azt is, hogy pár nappal mi már korábban elmentünk. A kisvárdai napokat pedig megtoldottuk egy megállóval a Tisza-tónál, mert bár alig több mint 1 órányira van csak Budapesttől, mégis olyan ritkán indulunk erre. Én meg szeretem kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.
A Tisza-tónál a poroszlói ökocentrumban már voltunk egyszer régen, Máté pedig tavaly nyáron is volt, amikor itt voltak egy focitornán, így abban most nem gondolkodtam, bár Marcinak biztos tetszett volna.
De aztán mégis innen jött az ötlet, hogy tovább keresgéljek, mert amikor ott jártunk, akkor babakocsival  voltunk, és kihagytuk a motorcsónakozást, meg talán mintha hosszas sort kellett volna kivárni, vagy időpontot foglalni, már nem is emlékszem.
Így akadtam rá a Tisza-tavi Vízisétányra, ami a Hortobágyi Nemzeti Park gondozásában van, és egy rövid motorcsónakos út vezet magára az ösvényre.

A motorcsónakra a gáton túl, a kikötői bodegában lehet jegyet venni. Amíg ott tébláboltunk épp bejött egy csónak, ami tele volt emberekkel. Elég félelmetes látvány volt. Szerencsére a mi csak egy másik családdal osztoztunk a hajón oda és vissza is.

 Kb. 10 perces a motorcsónakút a sétányig.

 A sétány egy 1500 méter hosszú pallórendszer a tó felett. 3 szigetet érint, ahol meg is lehet pihenni, kettőn madárlesek vannak, egy helyen pedig egy kilátó.

A nádas

Ahogy a szél susogtatta a nádast az azért elég misztikus volt. :-)

A kilátóhelyeken ki vannak rakva, hogy milyen madarakat érdemes keresgélnünk távcsővel. A sétány mellett pedig a növényekről vannak információk.

 Nagyon sok szitakötőt láttunk, kisebbet-nagyobbat, de a kedvencünk ez a kicsi piros volt.

 A kilátóból. Mögöttünk a békalencsés tó.

 Ott a nádason túl valami gémfélék sétálgattak.

Marci rajzolt a vendégkönyvbe.

Szerintem nagyon jó kis kaland volt. A gyerekek mondjuk csak hullámzóan élvezték, hol az egyik duzzogott valamin, hol a másik húzta az orrát, hol én kaptam idegbajt, hogy nekiálltak lökdösődni a fapallón. De ezek az apró, mindennapos kellemetlenségek már így 1 hónapos távlatból is a homályba vesztek. :-) Visszafelé is pont ugyanazzal a családdal jöttünk a csónakban.
A kikötőben gondoltuk eszünk egy hambit, mert meglepő módon Kisvárdát még 1 óra 40 percnyire írta innen a waze. Persze tudtuk, hogy ennyire van, csak nem sejtettük. :-D De a büfében már nem volt semmi. Pedig nem volt még annyira késő, szerintem olyan 2-fél3 lehetett. Bosszúból megettük az otthonról hozott zsemléket, mondván, hogy már nem megyünk ezért vissza a faluba, hanem akkor majd eszünk Kisvárdán valamit.

Július

 A júniusi nyaralás után a július főként a munkáról szólt. Nekünk felnőtteknek. De mivel a nyakunkba kaptuk azt az őrületes 40 fokos hőséget, annyira nem volt ez baj, sőt ... Nekem pl. különösen jó felüdülés volt a 23-24 fokos laborban/irodában hűsölni 🙂

Na jó, ez kicsit gonosz volt az itthon izzadó fiúkkal szemben, de ők meg egész jól bírták. És meleg ide-oda, most egyébként is szeretek bejárni. Most végre jó helyen vagyok, úgy érzem. 

Hogy ne főjjenek meg a fiúk a saját levükben, kétszer is elmentünk a Dunapartra fürdeni. Sosem szoktunk a Dunában strandolni, de sokszor hallom, hogy mások meg igen, és tulajdonképpen tényleg olyan kézenfekvő lenne, hiszen olyan közel van, és sokkal egyszerűbben megközelithető, mint pl. a Balaton. Ahhoz meg hogy este egy kicsit lehűtsük magunkat a Tisza-tó is messze van. Arra is legalább egy napot rá kéne szervezni. A medencés strandtól pedig jobban irtózom, mint a Dunától. 

Szóval voltunk a Duna parton, és tök jó volt. A fiúk csobbantak kicsit, labdáztak, bedobtunk egy lángost, mert mégiscsak nyár van 😆 és ennyi bőven elég is volt. 

Mátét nem sokat láttuk a hónapban, mert általában reggel elment az egyesületbe, aztán csak este jött haza. volt amikor bent is aludtak a haverokkalpár estét. Aztán pedig egy hétig Szegeden volt a bajnokságon. 

A fekete sapkás Máté. 

Én a munka mellett főként kulturális vonalon mozogtam a hónapban :-) 

Még júniusban voltam a Benczúr-kertben egy színházi előadáson. Az előadás is jó volt, de a Benczúr-ház, aminek a kertjében volt a színpad, az még inkább elvarázsolt. 

Aztán július elején Budapest Bár koncerten voltam a barátnőmmel. Sosem voltunk még BB koncerten, de egészen remek volt. Egyetlen szépséghibája votl csak az estének, hogy csütörtök volt, és másnap munkába kellett mennem. Na az nem esett olyan jól. 

Leave Reality Behind

Moziban is voltam. Egy francia filmet néztünk, összesen hárman :-) De már nem először fordul elő, hogy oylan filmet nézünk, ami csak minket érdekel a városban :-D 

Aztán múlt hétvégén pedig Mezőtúrra mentünk fesztiválozni. 😀

Hárman mentünk csajok, vonattal. oda-vissza. Egy kollégiumbna aludtunk. Hát az is érdekes múltidézés volt :-)

De a fesztivált, a koncertek, a hangulat nagyon jó volt, és hazafelé bár késett 1 órát a vonat, de vígan elcampeltünk a peronon. 

Jajjj, és nem utolsó sorban.... 

Találkoztunk Annamarival, amolyan író-olvasó találkozót tartottunk egy kávézóban 😛 És nagyon jót beszélgettünk. remélem sikerül majd ismételnünk! Köszönöm Neki itt is, hogy kezdeményezte a talákozót!