A zökkenőmentes tanévkezdésről

Az érzés, amikor a nyári szünet utolsó keddjén kiderül, hogy Milánéknál mindkét tanító elmegy, mert babát várnak, és maximum az évnyitón látjuk őket utoljára, úgy, hogy még nincs helyettük senki... na az megfizethetetlen... minden másra meg tudjuk, hogy van a mastercard, csak ez most sovány vigasz...
Mert oké, hogy Orsi nénivel az utóbbi időben (is) voltak már bajok, és nem voltunk vele maximálisan megelégedve, Heni néni meg sosem zavart túl sok vizet, de a semminél azért mégiscsak jobbak voltak...

Úgyhogy nem elég amiatt izgulni, hogy Marci kezdi az iskolát, hanem még ez is.

Milán szerepelni fog az évnyitós műsorban, emiatt szerdán és csütörtökön is voltunk bent a suliban. Az egyik nap találkoztam Orsi nénivel, és próbáltam megtudni tőle némi információt, hogy hogyan képzeli el a jövőt, van-e már utódja, és hogy megvárja-e, hogy legyen, vagy most mi van... Jönnek a gyerekek iskolába, és majd nézik a plafont? Vagy mi az elképzelés? De igazából semmit nem mondott, csak ment a ködösítés, hogy ő nem tud semmit, mert az ig. nő nem mond neki semmit, de ő kedden már nem lesz, és tulajdonképpen csak a vállát húzogatta. Ami nem szép dolog, szerintem. Akár meg van sértve, akár nem. De mindegy is.

Másnap viszont sikerült elcsípnem az ig.nőt, és megkérdeztem tőle, hogy tud-e valami bíztatót mondani. Nagyon bíztatót nem tudott, szóval nincs még ember, bár keresik, bár magunk között szólva, nem tudom van-e esély egyáltalán tanárt találni, nemhogy aug. 29-én.
Mindenesetre felvázolt egy B tervet, hogy hogyan képzeli el a tanévkezdést, ami elsőre nem hangzik rosszul, helyettesítéssel oldaná meg az órákat, de ez hosszú távon tudjuk, hogy nem kivitelezhető.
Mindenesetre most így indulunk neki a 4. osztálynak. Hogy vagy lesz, aki tanítja a gyerekeket, vagy nem.

Milánt egyelőre nem ütötte annyira szíven az információ. Persze sajnálja, hogy elmegy Orsi néni, ő szerette, de közvetlenül utána már azon aggódott, hogy ki lesz helyette.

Szóval mindig van valami...