Tudtuk, mert előre szólt Angéla néni, meg a gyerekek elbeszéléséből is sejthető volt, hogy gigahosszú műsorral készülnek a harmadikosok. Szóval tudtuk, csak nem sejtettük.
Az egész ott csúszott el, és vált igen hosszúvá, hogy Angéla néni ragaszkodott hozzá, hogy a hangszeresek bemutassák a tudományukat. Na most van vagy 10 hangszeres az osztályban, akik 1-2 kivétellel idén szeptembertől kezdtek el zenélni, tehát egetrengető nagy produkciókat azért nem tudnak még előadni. Nyilván a saját szintjükön mindegyikük nagyon ügyes, és nyilván örömmel hallgattuk őket, mi hangszeres gyerekek szülei mindenképp. Hogy azok a szülők, akiknek nem játszik a gyereke hangszeren, mennyire élvezték 3-szor meghallgatni a süssfelnapot vonóval, meg a hull a pelyhest furulyával, hát azt nem tudom. Ők gondolom nincsenek tisztába azzal, hogy mennyi munka és gyakorlás van egy-egy ilyen kis dal eljátszásában, és hogy már ez is mekkora nagy lépés. Szóval... nem biztos, hogy ezzel kellett volna most terhelni a szülőket. Ezzel jól elment az idő. Persze a gyerekek ügyesek voltak, meg lelkesek, és nagy boldogsággal vitték a kis hangszereiket az iskolába, és mutogatták egymásnak, szóval volt haszna azért persze.
Na de... ezt leszámítva a műsor a szokásos menet szerint zajlott, volt egy kis színdarab, amit A. néni úgy konferált fel, hogy "előadja a 3.b színi társulata". Ezen jót mosolyogtunk. Mondjuk tényleg profin nyomják. Lucázást játszottak. Délelőtt vendégségben voltak az ovisok az iskolában, és nekik is előadták. Máténak egy szóló szerepe volt benne, és ügyes volt nagyon. :-)
Ezen kívül volt éneklés, versmondás, ( ez megint jó hosszú része volt a műsornak), Máté is mondott egy 9 versszakos verset, és olyan klasszul mondta, hogy utána többen is jöttek oda anyukák, hogy húúú Máté milyen jó volt, színésznek készül-e esetleg. :-)
És persze volt két tánc, és cha-cha-cha, meg egy hagyományos néptánc. A chachachának szerinten jót tett a félhomály, mert ott aztán volt ugribugri, a néptáncnál meg Máté pont a túloldalon ropta, gy nem sok látszódott belőle.
Nagyon silány lett a vidóminőség, nyilván Marci valamit belekapirgált a gépbe, mert persze folyton zsizsegett, nem bírt egy percig sem nyugton ülni, de úgy tetszik, ahogy csengővel elcsengetik az Ó gyönyörűszép-et. :-)
A műsor és az este természetesen ajándékozással zárul. Ilyenkor adják át egymásnak a meglepiket, ki-ki akit húzott, és akinek az őrangyala volt pár héten át. Máté Angéla nénit húzta. Nagy izgalommal vártuk, hogy sorra kerüljön, és az egész nap féltve őrzött csomagot végre átadhassa.
És mindezt én még megfejeltem egy szülinapi köszöntéssel és egy tortázással. De ez már nem tartozik a karácsonyhoz. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése