2016. december 13., kedd

Az első mézeskalácsházunk

"Be van fejezve a nagy mű. Igen. A gép forog, az alkotó pihen. " -mondhatni.

Évről-évre csak nézegetem a szebbnél-szebb mézeskalácsházakat, de egészen eddig nem volt bátorságom, hogy hozzálássak. Nem is a bátorság a jó szó, hanem inkább nem volt meg a löket. 
Az idén viszont ez a hiányzó lökés is meglett, mégpedig úgy, hogy Máté Angéla nénit húzta ki a karácsonyi ajándékozáson. Először pánikba estem, hogy atyaég, mit fogunk adni Angéla néninek, ami se nem túl drága, se nem túl gagyi, ami ötletes, kreatív, és egyedi, mert Angéla néni tudvalevő, hogy ezt szereti leginkább. 
Először másban gondolkodtam, aztán egyszer csak, amikor szombat reggel a mézestésztát gyúrtam be, jött az ihlet, hogy csinálhatnánk egy mézeskalácsházat. Így hirtelen rögtön meg is dupláztam a lisztmennyiséget. 
De ekkor még semmit nem tudtam a mézekalácsház készítéséről. Aztán elolvastam pár tippet, és rájöttem, hogy igazán nem tűnik bonyolultnak. És tényleg nem is az. 
Vasárnap kezdtünk hozzá. 
Kisütöttük a sablonokat, és kihülés után én a cukormázas összeragasztást választottam. A karamellizált cukros a másik, de azt írták, hogy azzal macerásabb dolgozni, mert forró, meg könnyen dermed, hát gondoltam, a cukormáz nekünk pont jó lesz. Jó is lett. Jó sokat belenyomkodtam a résekbe. 



Hétfőn nem volt időnk a házzal foglalkozni, mert ilyenkor Máté itthon írja a leckéjét, Milán focijáról meg nem érünk haza túl korán, de megbeszéltük, hogy ma délután mindenképpen ki kell díszíteni, mert a szerda este erre megint nem alkalmas. Csütörtökön meg már ott az ünnepség, addigra kell az ajándék. 
És ma ki is festettük minden oldalról. Máté is segített, hol az ötleteivel, hol ténylegesen is nyomkodta a cukros zsákot. Elvégre mégiscsak az ő ajándéka, legyen benne az ő keze munkája is. Mondhatnám, hogy vigye el ő a balhét 😊 De nem, mert szerintem klassz lett a ház. 
Kicsit csálé, néhol ferde, de a miénk. 😃 Lehet, hogy leszóróm még porcukorral, hogy olyan legyen, mintha havas lenne, még nem tudom...



Már csak azt kell kitalálnom, hogy szállítsuk el a suliba épségben, és hogy hogyan csomagoljam be. De minden napnak legyen meg a maga baja. Ezen majd még gondolkodom. 

Húúú, de izgi!!! Remélem tetszeni fog Angéla néninek!

7 megjegyzés:

  1. Valami celofán? Gyönyörű!Szívet melengető.:-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon ötletes és szép lett! Nálunk Andor húzta az ofőjét, de csak mikulásra és ott nem sok egyedit kell beletenni.
    Én is a celofánra gondoltam, mint csomagolóanyagra.
    Mekkora a ház mérete? A cipősdoboz jutott még eszembe, esetleg alulról tartani.

    VálaszTörlés
  3. Celofán mindenképp kell és lesz, de azt még be kell tenni valamibe, hogy délutánig ne derüljön ki, mit rejt a csomag.
    Azt találtam ki, hogy becsomagolom celofánba, egy tejeskartonra rakva belerakom egy barna papírszatyorba, azt jól leragasztom, és ezt a pakkot fogom betenni egy díszszatyorba.
    20X20-as egyébként kb. Nem olyan kicsi.

    VálaszTörlés
  4. Ó, de nagyon klassz lett. Háát én a tanító néni helyében nagyon örülnék neki.

    VálaszTörlés