Marcival vásárolni

...nagy "élmény". Általában, ha az összes gyerekkel mondjuk tescoban vagyunk a végére mindenki sík ideg. Pedig olyan rutinra toltuk már a legnagyobb bevásárlást is, hogy szerintem ennél fürgébben, gyorsabban nem lehet már összeszedni ami kell. Mindegy. 

Pár napja csak Marci jött velünk a boltba, a nagyok Papáékkal maradtak. Nem kellett sok dolog, de azt 3 boltból kellett összeszedni, ami Szentesen szinte egymás mellett van, szóval azt gondoltuk pikkpakk végzünk majd, hiszen csak 1 gyerek van velünk, az meg már majdnem olyan, mintha egy sem lenne :-) Nem? Na de az az egy, az pont Marci volt, amit nem sanszoltunk előre be. 

A teszkóban , mivel nem vettünk sok mindent, a pénztárnál viszont kilométeres sorok voltak, az önkiszolgáló pénztárhoz mentünk. Marci már az első termék után behisztizett, mert ő akarta lehúzni a dolgokat. Nála a hiszti hangos ordibálást jelent, és akár még csapkod is körbe akit és amit csak ér. Ez után már nem volt hajlandó ő húzni a többi cuccot, csak ordított ott mellettem. Dühében levett egy vizipuskát a beblokkolt oldalról, amire a rendszer kiakadt. Jött egy kislány, leokézta, mondta, hogy jó, akkor most már fogja azt a puskát ne rakja vissza. Közben Feri visszament a tejsorra egy másik kollégával nem a tejet nem annyiért vette be a gép, mint ami ki volt írva. ( Nekünk volt igazunk, visszakaptuk a pénzt.) Én addig gyorsan végighúzgáltam a termékeket a csipogónál. Közben Marci folyamatosan a csomagolópultra akart támaszkodni, de a rendszer attól is kikattan. Dühében visszacsapta a megfogott puskát a pultra, amitől a rendszer megint kikattant, hogy ismeretlen blokkolatlan termék került a pultra. Végül nagy nehezen csak sikerült elhagynunk a boltot... szerintem azóta is minket emlegetnek a szilveszteri bulikban, hogy micsoda családdal találkoztak a teszkóban. :-) Pedig ha tudnák, hogy ebből a típusú gyerekből még kettő lapult otthon.... 

A kik-ből egész hamar kijutottunk. Ott csak egy minimálhiszti volt, hogy nem veszünk meg egy pisiseknek való kifestőt. 

Aztán irány a Müller. Marci egy nagy narancssárga húzós kosarat választott. Jó, legyen. Aztán míg mi Ferivel az egyik sorban válogattunk, addig Marci meglépett a nagy kosárral. Mire feltűnt, hogy nem halljuk magunk körül, addigra már túl gyanús volt a csend. Ketten kétfelé indultunk a sorok között Marcit keresni. Feri találta meg, az egyik sor végén vigyorgott púposra pakolt kosár mellett feszített nagy büszkén. Hát nagyon durva volt! Volt abban a kosárban minden, ami 1 méternél lejjebb volt  bolt polcain, műfogsorragasztó, 3 féle hajfesték, póthaj, szolárium krém, vattapamacs, fogkefe, ránctalanító krém, intim betét, szőrtelenítő, csak a teljesség igénye nélkül egy pár dolog. Míg én szépen módszeresen visszapakoltam a polcokra a termékeket, addig Feri vigyázott Marcira. Mikor minden visszakerült a helyére ( majdnem minden, mert 2 dolgot nem találtam az istennek sem, azokat észrevétlenül odapottyantottam a lábápoló krémek mellé...) és végre elkezdhettük volna összeszedni azokat, amikért jöttünk, Marci megint meglépett, és egy marok szülinapi képeslappal, és egy pezsgősüveg formájú  lufival tért vissza vigyorogva. Ezt is visszapakoltuk. Ekkor bepöccent, hogy neki nem veszünk semmit, és leült a pénztár mögé duzzogni. 

Kifelé menet csak nevetni tudtunk már az egészen... 

Hát ennél azért békésebb, de humorral jól átitatott új évet kívánok Nektek! Legyetek boldogok, egészségesek, vidámak, lássátok meg a felhők fölött a napot, a rosszakban a jót, a kellemetlenségekben a viccet! Legyen sok örömötök egymásban, a gyerekekben, a családotokban, olvassatok sok jó könyvet, nézzetek sok jó filmet, fedezzetek fel új dolgokat a világban, és teljesüljön minden álmotok 2017-ben! 

Nagyon boldog új évet kívánok nektek!