Martonvásár

Van már lassan egy hónapja is, de még nem mondtam, hogy Martonvásáron is voltunk ám.

A Balaton felé annyiszor átmentünk már rajta, de csak pár hónapja realizálódott bennünk/bennem, hogy egész eddig még sosem álltunk meg a kastélynál. Pedig pont útba esik oda is-vissza is, és mégsem. Hát ezt az elmaradást most pótoltuk, amikor augusztusban jöttünk haza a nyaralásból.  És milyen jól tettük! Mert a kastély gyönyörű, igaz, a kastélyban működő Beethoven Múzeumot nem néztük meg, túl kemény lett volna a 3 agyonnyaralt, túlpörgött kiskorúnak. Megtekinthető benne Beethoven zongorája, melyen az Appassionatat is komponálta, és a Brunszvik családdal folytatott levelezése is.

Nem tudom mi van velük mostanában, főleg Marcival, mert nem és nem akar az autóban aludni. Hiába van alvásidő, hiába hullafáradt, hiába zötyögünk órákat ő csak nem akar aludni. Ami csak azért gáz, mert így a többieket sem hagyja, és mert így az egész út egy horror. A durvább fajtából.

Ekkor sem aludtak, pedig lett volna rá módjuk bőven. Így a kocsiból kiszállva mint a kergemarhák, körölbelül úgy ugráltak, rohangáltak hárman háromfelé.

Két kört is mentünk a faluban, mire találtunk jó parkolóhelyet. Később világossá vált, hogy szombat lévén egymást érték a kastélyparkban az esküvői fotózások, nyilván azok töltötték meg a kijelölt parkolóhelyeket.

 Az internet az ország egyik legszebb kastélyának és kastélyparkjának titulálja a martonvásári Brunszvik-kastélyt. Méltán. Egy szelet Anglia, olvasom. Hát Angliában még nem jártam, de ez a kastély valóban eléggé hajaz egyes Jane Austenes filmekben látott csodákra.

A kastélyt a Brunszvik család építtette az 1780-as években, kezdetben egyszintes barokk stílusban, majd az évek során többször is átalakították, míg végül angol neogótikussá nem lett. Az 1900-as évek elején a kastélyt a sörgyáros Dreher család birtokolta egészen 1945-ig. A háborúban megsérült, és csak 1970 után állították helyre. 1953 óta a Magyar Tudományos Akadémia kezelésében van, jelenleg az MTA Agrártudományi Kutatóközpontja működik benne.

A 70 hektáros parkot a kastély építésével egyidejűleg kezdték el telepíteni. Közepén, a Szent László- patak felduzzasztásával kis tó, közepén kis sziget fekszik. A szigeten tartják nyaranta a Beethoven-koncerteket.

 A jegyárus néni részletes leírást adott a parkról, hogy mi merre található, és merre menjünk. Bár eltévedni nem lehet, a park pont olyan méretű, ami kényelmesen körbesétálható. A gyerekek hol előrébb, hol hátrébb ugrándoztak, mint az istállójukból kiszabadult kiscsikók.
A park meg valóban gyönyörű.

A szigetre vezető híd

Versenyfutás a hídig

A színpad

A kiálló gyökerű fa

Ennyi fajta fa és egyéb cserje, bokor található a parkban.

Egy kis illúzióromboló szocializmus. Az MTA irodaháza a parkban. Szerencsére a szélén.

A kastély mellett, a főtéren található egy Óvodamúzeum is, mely az óvoda kialakulásáról, a közösségi nevelesről kezdetektől-napjainkig szól, korabeli fényképekkel, játékokkal. Ezt sem néztük meg, de Brunszvik Teréz parkbeli szobrát körbejártuk a fiúkkal.
Milán mesélte később, hogy elmondta az oviban Kati néninek, hogy ő már járt ott, ahol az a néni lakott, aki kitalálta az óvodát. Már nem volt hiába ez a kirándulás :)

A Beethoven Múzeum bejárata

Az Óvodamúzeum új épülete. 2014-ben kapta ezt a különálló épületet a kastély mellett.

Hát persze, hogy Beethoven :)

Nagyon klassz séta volt! Érdemes volt megállni érte!