2015. szeptember 2., szerda

Nyárzáró balatoni hétvége

Hogy kicsit kiszakadjak az ovi-iskola misztikumából, visszatérek még a múlt hétvégére, (aztán majd még visszább is, mert még a nyaralós bejegyezésekkel is el vagyok maradva kicsit), amikor is 4 itthon töltött nap után pénteken újra összecuccoltunk, és levonultunk megint Füredre.
Feriéknek céges focibajnokság volt, és ez jó alkalom volt, hogy kihasználjuk még így utoljára ( mi először :-) ) a kánikulát, és végre csapjunk egy igazi strandolós, Balatonos hétvégét.
Már péntek délután elindultunk, de este lett mire leértünk, hála néked budapesti dugó! De lent voltunk! Egy fontos dolog volt csupán, hogy a 8 órás Margaret Island koncertet még elcsípjük a sétány végén.
Fél nyolc tájban fordultunk be a parkolóba, gyorsan bedobáltuk a táskákat a faházba, és már ott sem voltunk. Ügyesen átlavíroztunk a borhetek tömegén, és már ott is csápoltunk az első sorban. :) Azért kellett előre menni, mert a fiúk nem láttak semmit hátulról.

Ketrecharcos

A koncert szuper volt, és azóta a fiúk profin papapáznak :)




Szombaton és vasárnap pedig maratoni strandolást tartottunk. Így nyár végére nálunk is előkerült a pár éve vásárolt gumimatrac, és most el is vittük magunkkal, és fel is fújtuk, ezáltal új értelmet nyert a fürdés. Felváltva feküdtek rajta, és húzták egymást, vagy én húztam őket, bójáig mentünk. Ez mindig a legnagyobb kaland, kiúszni a bójáig, pláne nekem, akinek ott már nem ér le a lába, és nehéz eldönteni, hogy ki kapaszkodik kibe, vagy hogy azért van a matrac, hogy a fiúk feküdjenek rajta, vagy azért, hogy én ne süllyedjek el :)




 A nyarat, stílusosan,  a Mészáros pince olaszrizlingjével és mustjával búcsúztattuk. :)

Vasárnap délelőtt elmentünk egy kör vizibiciklire. Régóra érett már a dolog, Milán mindig a kikötőnél állomásozó világítós-elektromos vizicsónakba akar beleülni, és ígérgettük már egy ideje, hogy majd megyünk sima vizibicóval. Csak hát a nyáron nem volt szerencsénk a strandolással, így elmaradt, de most pótoltuk.
Először soknak tűnt az az 1 óra, amire ki lehetett venni a bicajt, (ez volt a min. idő, kevesebbre nem adták), de végül olyan gyorsan eltelt az idő, mentünk kicsit balra, aztán a sétány felé, minden gyerek szeretett volna tekerni is, szóval a végén még meg is kellett húznunk egy kicsit, és toltunk egy sprintet, hogy ne nagyon csússzunk ki az időből. Nagyon élveztük! El tudtam volna még ott hasalgatni a platón sokkal tovább is.

Csillogó Balaton
 Tekerők:

Marci is teker :)
A sétány a vízről

Vasárnap délután aztán fájó szívvel, de elköszöntünk a Balatontól. Nem valószínű, hogy idén még látjuk egymást, no de jövőre!!!! Akkor is lesz nyár :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése