Azt hiszem a balatoni hét legnagyobb kalandja és felfedezése a szentbékkállai kőtenger volt. Ennél érdekesebb, izgalmasabb és fárasztóbb kirándulást keresve sem találtunk volna.
Egyszer, talán tavaly, láttam valami tévéműsorban, lehet, hogy a Balatoni Nyár volt, nem tudom, hogy a műsorvezetők meglátogatták ezt a kőtengert. Csak fél szemmel figyeltem, láttam, hogy egy nagy területen rengeteg hatalmas kődarab fekszik szerteszét, de több nagyon nem jött át a műsorból.
Most, hogy Tapolca felé elmentünk a szentbékkállai bekötőút mellett eszembe jutott, hogy ha úgy alakul, akkor egyszer majd arra kanyarodhatnánk, és megnézhetnénk ezeket a köveket, ha már így a tévében is megmutatták, és mi meg még nem láttuk, pedig ki tudja hányszor megfordultunk már erre.
Ez a valamikor most jött el. Zánka után tehát errefelé indultunk a huppanós úton.
Maga a kőtenger szinte az egész Káli-medencében megtalálható, Kővágóörstől egészen a Hegyestűig, de Szentbékkállánál vannak a legnagyobb és leglátványosabb képződmények. A kőtenger az egykori Pannon-tengerből visszamaradt homoküledékből keletkezett, vulkanikus tevékenységek következtében feltörő kovasavak cementálták ezt a homoküledéket, és néhol egészen hatalmas kődarabok maradtak meg.
A kőtengert mi a falu felől közelítettük meg, szépen ki van táblázva, hogy merre kell menni. Az egyik elágazásnál különválik a gyalogos és az autós út. Mi most az autóson mentünk, de klassz lehet a gyalogos túra is, egyszer talán azt is kipróbáljuk. Autóval jól megkerültette velünk a területet, és az út nagyobbik része már földutas volt, de jól járható, és elmentünk a lovaspóló pálya mellett is. ( Nem tudtam, hogy ilyen van errefelé, egyszer egy lovaspóló meccset is megnéznék szívesen. )
Már a kocsiból is lehetett látni néhány szépen megtermett példányt, de ami a domb tetején várt minket, az egyszerre volt fantasztikus és félelmetes látvány. Rögtön a hely jellegzetessége, az Ingókő felé indultunk. Az ingókő egy nagy lapos kő, amire ha felállunk, akkor meg lehet billegtetni. Mintha a T betű teteje mozogna. Lentről nézve borzasztó félelmetes! Én meg mit sem sejtve előreküldtem a fiúkat, (Ferivel) hogy másszanak fel, és én majd lefényképezem őket lentről a nagy szikla tetején. Míg ők másztak, addig én lent szörnyűlködtem, hogy úristen, ez a kő mozog! Egyszer csak azt látom, hogy már fent vannak, de Milán egyik pillanatban még ácsorog és várja, hogy átléphessenek a mozgó kőre, a másikban meg már csak azt látom, hogy magastartásban pottyan le valahová. Eléggé megrémültem, mert én onnan lentről nem láttam, hogy hová esett, egy több méteres szakadékba, vagy csak valami gödörbe. De mire elindulhattam volna, hogy megnézzem mi van, addigra előbukkant a buksija. Nem történt akkora nagy baj, csak az ujját horzsolta le egy picit, ami csak addig fájt, amíg nem kellett a sziklákon ugrabugrálni.
Persze én is utánuk mentem aztán, és kipróbáltam a követ. Fentről nem olyan félelmetes, érezni, hogy mozog, de eszembe sem jutott, hogy le is eshetne onnan. Lentről nézve sokkal riasztóbb.
Vicces volt, mert amikor én már fenn voltam, akkor lent ugyanúgy állt egy anyuka, aki a többieket fotózta, és csak azt hallottam, hogy kiabál föl, hogy - Ez nagyon durva, gyertek le! Valami ilyesmit gondoltam én onnan távolabbról.
Innen hamar lemásztunk, és átadtuk a többieknek a terepet, és tettünk egy kört a többi sziklák felé is. A fiúk nagyon belelendültek, egyikről másztak a másikra, majd már nem is másztak, hanem egyenesen szökelltek, mint egy zerge. Mi Marcival kicsit mindig le voltunk maradva, mert persze ő is mászott, mint egy kismajom, és csak azt láttam, hogy hopp-hopp, hol itt vannak, hol meg már egész máshol. Milánnak végül még a szandálja is elszakadt, de hát nem tudtuk, hogy mi vár itt ránk, nem sziklamászáshoz voltunk öltözve.
Nagyon szuper volt! A fiúk még elmászkáltak volna egy darabig, de Milán szandálszakadása jó indok volt az indulásra. Szerencsére már csak az utolsó köveknél adta meg magát, nem kellett idejekorán lefújni a bulit.
A környék tartogat még szépségeket, túraútvonalakat, kilátót, ahonnan az egész Káli-medence belátható, szóval nem kizárt, hogy fogunk még erre járni.
Csak ajánlani tudom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése