2015. július 5., vasárnap

Strandos

Jellemző, hogy amíg a Balcsin voltunk, addig nem volt strandidő, de amint hazaértünk, már másnap kitört a kánikula. Nem panasz ez, csak érdekesség. A hét elején még reménykedtünk, hogy hátha hétvégén már lesz annyira meleg, hogy le tudunk menni a partra. Voltak is már bátrak, láttuk kívülről, de azt is láttuk, hogy a Balatonba azért nem nagyon merészkednek be az emberek. A kiírás szerint 20 fokos volt a víz szombaton. 
Végül nem kockáztattunk, nem akartuk, hogy lebetegedjenek a fiúk a hideg víztől, inkább átmentünk Siófokra a Galerius fürdőbe. Pár éve voltunk már itt barátokkal, onnan ismerjük ezt a helyet. Füreden is van fedett strand, aqvapark, modern nevén, de ott nem tetszett, hogy a nem kevés beugróban nincs benne a csúszdázás, hanem külön x alkalmas csúszdajegyet kell venni. 
A délelőtti programok miatt, ( Zánka és a kőtenger) eléggé elhúzódott a nap, és az ebédelés után már majdnem 3 óra volt, hogy hazaértünk. Lett volna még egy szűk órácskánk pihenni, ha nem is aludni, de feküdni, de a fiúk nem voltak még erre sem vevők, egykettőre kitört a dzsembori. Rizikós volt, hogy akkor most mi legyen a délutáni stranddal, mert Marci ugyan elszunyókált egy kicsit az autóban még ebéd előtt, de az tényleg nagyon minimális volt. Végül csak elindultunk. Én reméltem, hogy hátha az autóban lesz még egy kis pihi, volt is, igaz, csak Milán aludt, Máté és Marci csak kómázgatott. 
Kicsit féltünk, hogy sokan lesznek, merthogy hétvége, meg rossz idő, bár nap közben már egész jó hőmérséklet volt, lehet, hogy Siófoknál már lehetett használni a Balaton vizét strandolásra, mert végül nem volt tolongás. 
Az öltözőben Marci rögtön levette, hogy mi a pálya, és pillanatok alatt lekapta magáról a ruhát, mindig ő az első, aki elkészül. :) 
A fürdő nem nagy, pont ezért nagyon jó, mert nem kell kilométereket gyalogolni mezítláb és vizesen egyik helyről a másikra, aztán vissza, mert ott maradt a másik medencénél valakinek a papucsa. 
Az élménymedencébe vetettük bele magunkat, ott volt az egyik csúszda, amire Máté gondolkodás nélkül már ment is fel, pedig jó meredeken jött lefelé, és a végén nagyon erősen belehajította az embereket vízbe, de Máté nagyon élvezte, még az úszómester is lájkot mutatott neki egyszer. :) (pedig a kiírás szerint nem is használhatta volna még, 10 év volt rá kiírva.) 

http://www.vizpartapartmanok.hu
Én fel nem mentem volna rá, az biztos. Milán sem mert eleinte, de aztán mentünk pár kört a medencékben, fürödtek a kint is, meg ugráltak, és végül mégiscsak azt mondta, hogy kipróbálja, és neki is tetszett. Talán kicsit kevésbé kedvelte, hogy a végén lemerült a víz alá, mint Máté, de nem panaszkodott. Én magam is nem a csúszdától félek, hanem azt nem szeretem, hogy a végén beledob a vízbe, és elsüllyedek. 
Aztán volt  még egy másik csúszda, olyan nagy úszógumis, amire eleinte nem tudtunk menni, mert nem volt szabad gumi. Amikor meg lett, akkor már csak pár csúszásra volt idő, mert 2 órás jegyünk volt, de azért csúsztunk persze. Végül minden felállásban mentünk egyet, Feri a fiúkkal, majd Feri Mátéval meg Marcival duplagumival, én Milánnal, aztán Máté egyedül, ( itt egy kicsit izgultam, hogy mi lesz, de persze nem volt semmi, simán leért és ott várt minket a csúszda alján.) Aztán persze Milán is akart egyedül menni, hát ő is ment egyet. Nem volt egyébként nagyon vészes a pálya, nem volt meredek, csak egy-két kanyarban lökött meg jobban. Marcinak is nagyon bejött, azt mondja Feri, hogy először csak nézett nagy szemekkel, de mikor leértek, akkor persze szedte a kis lábait, hogy még egyszer. Nagy spíler lesz belőle :)
Fényképet már csak a kijáratnál készítettünk a nap emlékére. 



Az úszógumis csúszda kívülről.
Levezetésképpen vettünk egy fagyit a szemközti fagyizóban, bár az időjárás ezt egyáltalán nem indokolta, eléggé hűvös volt már, de azért a fagyinkat szorongatva még lesétáltunk a partra, hogy megnézzük a vizet. 



Itt Máté már nagyon fázott. Mondhatni arcára fagyott a mosoly :)
Szuper volt!
Én, aki alapból nem vagyok nagy strandoló, mert se fürdeni nem szeretek, se napozni, a csúszdán meg félek, végül mindig úgy jövök el, hogy milyen jó volt, és az a nóta cseng a fülemben, hogy jajj úgy élvezem én a strandot :) Vagyis hát a gyerekek. Én meg azt élvezem, hogy ők élvezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése