Semmi bajom nem lenne a kánikulával, ha a lakásból valahogy ki tudnám zárni a meleget. Kint nem zavar, ha folyik rólam a víz, ha tűz a nap, de mikor már magától a létezéstől izzad a lábam, na azt már nehezen viselem. A lakás most már egy katlan. Hiába a hajnali hűvösnek tűnő szél, nem tudok már ebben a hőségben aludni.
A fiúknak is melegük van, de őket nem zavarja annyira, ők alszanak mint a bunda.
Délután, amikor a nap már nem tűz az udvarra, akkor pedig még trambulinozni is van energiájuk. Nekem meg még nézni is fárasztó, ahogy Máté lábra-farra ugrál hosszú percekig.
Nem mértem, hogy meddig csinálta ezt, de volt vagy negyed óra, az biztos.
Aztán a többiek is csatlakoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése