2015. július 2., csütörtök

Minikirándulás

Hogy ne csak mindig a nagyok válasszanak programok, hanem kicsit Marcinak is kedvezzünk, másnap délelőtt a Koloska-völgybe mentünk, hogy megnézzük az állatokat. Tavaly is jártunk már itt, akkor dögmeleg volt, most olyan kellemes meleg volt, végre rövidnadrágos!
A vadasparkban viszont alig találtunk állatot :( Vagy elbújtak, vagy eltűntek, vagy nem tudom. Az is igaz, hogy a park végében éppen füvet nyírtak, lehet, hogy amiatt bújtak el. Azért láttunk néhány fürjet, kacsát, és végül a szarvascsalád is előjött az távoli etetőjéből. Felmásztunk minden magaslesre, körbenéztünk, aztán le. A fiúknak maga a mászás volt a kaland, nekem inkább a körbenézés. 


 Pillanatok alatt végeztünk ezzel a néhány állattal, így a dombtetőn a Koloska-völgyi kirándulóerdő felé vettük az irányt. A nagyok szinte futólépésben haladtak, én Marcival eléggé lemaradtam, mert Marci minden virágot, és minden bogarat megnézett, és mindegyiket meg is akarta simogatni.




Az erdőben van egy 7 állomásos nordic walking pálya, amin nem akartunk végigmenni, de végül mégis végigmentünk, mert addig-addig mentünk, míg végül körbeértünk. A állomásokon mindenféle tornagyakorlatokat lehet végezni, törzsdöntés, hajolás, guggolás, húzódzkodás, stb., Máté mindig csinált is párat minden feladatból. A gyalogút egyébként nagyon kényelmes, jól kitaposott, igazi sétaút, semmi megerőltetés. Kevés is volt a fiúknak az izgalom, talán ezért kezdtek el átszaladgálni a patakmeder túloldalára. volt ugyan ilye-olyan hídszerűség, vastag farönk, vagy keskeny betonhíd, de a meder fala elég meredek volt, legalábbis nekem annak tűnt a kis szandálomban, de mire azt mondhattam volna, hogy inkább ne, addigra Milán már a túloldalról integetett, szóval nem volt mit tenni, utánamentünk. Majd kicsit arrébb visszajöttünk, mert a gyerekek nagyon élvezték. Én, a magam részéről féltem, hogy el fog szakadni a szandálom, de csak átmentem én is. 


Milán a túloldalon, Máté épp felfelé megy.


Épp bőrrel megúsztuk.
Visszafelé a fiúk megmászták a nagy fűzfát, én pedig próbáltam róluk egy jó közös fotót készíteni, de hiába, elidiótáskodták.


A nyaralás másik visszatérő momentuma a víz hőmérsékletének az ellenőrzése volt. Egy olyan héten, amikor a Balaton max. 20 fokos volt nem csoda, ha szegénykéim minden alkalmat megragadtak, hogy víz érje a bőrüket. :) Leszámítva az esti zuhanyozást. Azért nem nagyon ugrándoztak.
"Túl hided!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése