Úgy alakult, hogy a nyáron egy hetet még Csehországban tudunk tölteni. Pénteken jöttünk, ugyanoda, ahol ősszel is voltunk.
Az időzítéssel mostanában elég hadilábon állok. Mint ahogy a balatoni nyaralásunk is olyan hirtelen eljött, pedig azt hetekkel korábban már tudtuk, most ez is valahogy olyan távolinak tűnt még a múlt hétvégén is. Ezért hát nem is csoda, hogy hiába kezdtem el már előző nap a csomagolást, és a ruhák nagy részét bőröndbe is raktam, mégsem tudtunk elindulni időben, így aztán jó sokáig szüttyögtünk a városban, mire végre kijutottunk, és tudtunk rendesen haladni. Utána már nem is volt nagyobb probléma, hacsak az nem, hogy a fiúk aludtak ugyan valamennyit, de aludhattak volna többet is, és az út nagyobbik részét inkább végigkínlódták. De végül megérkeztünk.
Megállás nélkül téptünk végig az autópályán, mert Mosonmagyaróvárnál, ahol meg szoktunk állni, még mindenki aludt, mármint a gyerekek, utána meg már csak akkor volt igazán gázos a helyzet, amikor jó lett volna kicsit pihenni, amikor már csak fél órára voltunk a Meziricitől, akkor meg már nem álltunk meg. Szóval jó volt kiszállni az autóból.
Furcsán kellemes érzés volt, hogy ismerős helyre érkeztünk, mert én egyébként nagyon szeretem az új helyeket, de abban is van jó, ha már egy jól bejáratottra térünk vissza. Így hogy csak 1 hetünk van itt pedig különösen jó, hogy minden ismerős.
A hétvégét nagyon meghúztuk, majd jövök és mesélek. Holnap Feri már dolgozik, mi pedig felkeressük a kedvenc helyeinket. A fiúk még nem döntöttek 100%-osan, hogy a várral, vagy a messzi játszótérrel kezdjünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése