Mátérajzok

Máté sokáig nem rajzolt. Semmit. De még csak firka szintjén sem. De mindig szeretett pl. vízfestékkel festeni. Persze időnként rá-rákérdeztem, hogy nem akar-e esetleg rajzolni valamit, vagy színezni, de mindig zsigerből elutasító volt, én meg nem erőltettem. Hogy is tehettem volna? Odakötöm az asztalhoz meg a ceruzához? Ugyanmár. Gondoltam, (reméltem), hogy egyszer el fog jönni majd a rajzolásnak is az ideje, csak ki kell várni. A kivárásban egyébként is jók vagyunk, és eddig mindig pozitívan jöttünk ki belőle, hogy csak az együttalvás-különalvás-különszoba témát említsem. Szóval hiszem, hogy mindennek el jön a maga ideje. Máté nem volt nagy rajzolós, de szívesen csinált mást, pl. épített, vagy szerepjátékozott, vagy a kettőt egyszerre. 

Az áttörés az idei ovis tanévben kezdődött. Azt már mondtam, hogy most végre két stabil óvónénink van, és ez meg is látszik a gyerekeken is fejlődés szempontjából. Rengeteg dalt, verset, mondókát tanulnak, sokat mesélnek, és még többet alkotnak. Rajzolnak, festenek, vágnak, ragasztanak, és feladatlapoznak is. Szóval törődnek velük, foglalkoztatják őket, de emellett persze játszanak is, mert a középsősöknek még mindig nem kötelező gyakorlatilag semmi, de én azt látom, hogy néhány nap elcsúszással minden gyerek megalkotja azt amit kell, csak lehet hogy épp nem hétfőn ül mellé, hanem kedden. 

Szóval idéntől kezdett Máté is egyre inkább az évek óta az asztalon tologatott ceruzák és papír felé kacsintgatni. Szép fokozatosan most már ott tartunk, hogy ő maga mondja, hogy rajzolni szeretne. Ilyenkor leül, és legtöbbször házat rajzol valamilyen emberformával. A ház mindig sokemeletesnek tűnő, de elmondása alapján azok nem emeletek, hanem az egyes szobák külön-külön megrajzolva, és rendszerint van lépcsőház is. Sokszor a pince és a padlás is szerepel a rajzon.

A rajzokon szereplő emberek azok pedig vagy apát ábrázolják, vagy rablót. ( ezt a rabló témának még mindig nem sikerült pontot tenni a végére)

 Itt épp Apa jön haza a munkából. Máté szerint mi is rajta vagyunk a képen, csak mi nem látszódunk, mert bent vagyunk a házban.

 Ez egy rabló meg egy rendőrautó hátulról, és a rablónak hátra van kötve a keze. 

Aztán megkértem, hogy rajzoljon egy olyan képet, amin mindenki rajta van, és nagy gonddal le is rajzolta a családunkat. 

Hogy Ő maga Apa mellé kerül, az nem volt kétséges egy percig sem, és jobb oldalról magasodnak ők ketten fölénk.  Simikét meg Milánt viszont csak utólag tudta eldönteni, hogy ki melyik is, mert először fordítva rajzolta őket, úgy rajzolta át őket a másikká a végén, ezért lett ott arctájékon egy kis kavarodás :)
Na meg hogy hová kerüljön a ház, mert az fontos. 
Én pedig balszélről ölelem Simikét, és érdekes, hogy csak én kaptam kezeket. A hajamat pedig fölborzolta szél, Máté szerint.
Szépek vagyunk, nem?
Én pedig úúúúgy örülök, hogy végre rajzol:) Mert rajzolni jó!