2012. november 21., szerda

Máté mondta

Autóval megyünk egy Budapest táblán túli bevásárló központba. Egyszer csak Máté észre vesz egy sárga buszt. Olyan helyközi-járatosat. 
- Anya, nézd, ott egy sárga busz!- mondja lelkesen
- Igen, látom.
- Akkor megérkeztünk Klári mamához!!!!! 
- ????
- Hát Klári mamánál vannak sárga buszok, tudod!

Amikor hozza a formáját, avagy egy tipikus beszélgetésünk rövidítve:
Kérdezem tőle, hogy mostanában nem rajzoltak-e valamit az oviban, mert már több napja nem került ki semmi új a faliújságra.
- Micsoda????
- Hogy nem rajzoltatok-e valamit?
- De rajzoltunk. (és nagyjából elmondja, hogy mit csináltak)
- És ezt mikor csináltátok, mert nincs kint a faliújságon.
-Miiiii?????
- Mikor csináltátok, mert nincs kint a faliújságon?
-Hooool?????
- A faliújságon.
- A PALI újságon?
- Nem, a faliújságon. 
- Nem hallom, a paliújságon?????- kérdez vissza megint
Néhányszor eljátsszuk még ezt a kört, aztán feladom, és témát váltok.

Könyvtárban voltunk a minap, és én is meg a fiúk is jó nagy adag könyvvel távoztunk. Milán sebtiben a hóna alá csapott egy Annapetit és egy Boribont, de Máté megítélésem szerint kicsit túlvállalta magát, és azt gyanítottam, hogy már túl is léptük a limitet, így hosszan győzködtem, hogyha mindenképpen ragaszkodik a Thomasos könyvhöz, akkor az egyik Franklint tegyük vissza. (pláne, hogy a Franklinesből már mind a kettőt olvastuk, a Thomasos meg Mátét nem is igazán érdekli, nem is értettem miért ragaszkodik hozzá annyira). Nagy nehezen visszatette az egyik könyvet.
A babakocsi alja így is tele lett a könyvekkel, és jó nehéz is volt. 
Kérdezem Mátétól viccesen:
- Ki fogja ezt a rengeteg könyvet fölvinni?
Mire szemrehányóan odaveti:
- Én visszaraktam egy könyvet, úgyhogy én biztos hogy nem.

Mindig, amikor én megkérdezem tőle, hogy mi volt az ebéd az oviban, akkor ő is megkérdezi, hogy mi mit ebédeltünk.
A múltkor krumplistészta volt. 
- Dejó!!!!! A krumplistészta a kedvencem!!!!
És be is lapátolt belőle 2 tisztességes tányérral vacsorára. Közben legalább háromszor elmondta, hogy:
- Én nem is szeretem a krumplistésztát, hanem imádom!

Tegnap sütőtökleves volt.
- Húúú, azt szeretem! (tudom egyébként, hogy szereti)
Mikor hazaértünk az uszodából, és meglátta a levesgyöngyöt a konyhapulton megint eszébe jutott, hogy sütőtökleves volt az ebéd.
- Anya, te már megint a kedvencemet főzted!!!!


Meséli tegnap, hogy már Mikulásos dalt tanultak. Biztatom, hogy rajta, akkor énekelje el.
- Én nem tanultam, csak a többiek.
- Miért, te mit csináltál?
- Én építettem a szőnyegen egy parkolóházat, olyat aminek teteje is van.
- Aha. És ha nem tanulod meg a mikulásos dalt, akkor mit fogsz énekelni a Mikulásnak, ha jön?
- Hát a tavalyit, azt hogy "Nóóóótáááás Mikulááááás, jön a sok jóóóóóval, hegedűűűűszóval".- zendít rá telitorokból.- látod, még emlékszem rá.

3 megjegyzés:

  1. A második annyira tipikusan pasis :)

    VálaszTörlés
  2. Wow, el vagyok képedve.
    Tegnap este kikotortam a szekrényből a parafa faliújságot, és kitettem az asztalra. Férjem ránéz, és azt mondja: Jé, Paliújság!
    Nem érettem, mi baja...
    Ma reggel jövök, olvasok, megáll bennem az ütő, aztán összeállt a kép.
    Ezt mi nem érthetjük. Ez valami pasi-dolog tényleg :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ha pasis dolog, akkor pedig jobb lesz hozzászoknom :-)

      Törlés