Nincs
is annál jobb, amikor Milán frissen ébredve a két kis puha tenyere közé
fogja az arcomat, orrát az én orromhoz tapasztja, és harsány ablaktörlő kiáltásokkal
jobbra-balra ingatja a fejemet/fejünket:) Közben beszippanthatom az
ilyenkor még olyan erős nyál- és szundiillatát, amit úgy szeretek.
Ha nem fájna annyira a fejem, mint amennyire fáj, még élvezném is. Így viszont nem túl őszinte a mosolyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése