"Nagyjából
óvodáskorra- két-hároméves kortól hat-hétéves korig- tehető életünknek
az az időszaka, amikor varázslatban, a csodában nincsen semmi
meglepő, és a lehetetlen is lehetséges."
/ Ranschburg Jenő/
Néhány napja találkoztam ezzel a
Ranschburg-megállapítással a facebook-on. Rögtön megtetszett, és
gondoltam is magamban, hogy valóban milyen igaz ez, hiszen Máté nap mint
eláraszt a tiszta, őszinte kérdéseivel, megállapításaival, a
fantáziavilágában történő eseményekkel.
Aztán talán még aznap, vagy másnap, már
nem emlékszem, míg Milán fürdött, addig Máté focimeccset játszott a
nappaliban. Labda nélkül, egyedül. Ő testesítette meg az egész csapatot,
mellesleg Ő volt a Barcelona, Ő volt egyszemélyben az ellenfél is, a
kapus, a bíró, a kommentátor, és még a közönség is. Egyáltalán nem
okozott neki nehézséget hogy ezt az összes szerepet Ő egymaga eljátssza.
Szaladgált föl-alá a szoba közepén, cselezett, becsúszott, leszerelt,
kapura lőtt és védett is.Egyszer még egy röpke szünetet is tartott a két
a félidő között.
Mikor jeleztem neki, hogy lassan készülni kellene a fürdéshez, akkor közölte, hogy jó, de még 10 perc van a meccsből.
Az eset óta sokszor eszembe jut a fenti idézet. A lehetetlen tényleg lehetséges:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése