Buli van!!!

Tagadhatatlanul és megállíthatatlanul közeledünk Máté 4-dik születésnapjához, és mint minden évben ilyentájban már minden erről szól, e  körül forog, milyen ajándék, milyen torta, ki mikor köszönti, satöbbi, igaz, hogy ezek a taktikai megbeszélések inkább a háttérben zajlanak, de mégiscsak érezhet valami feszültséggel teli várakozást a levegőben. Az óvodában is minden hétre jut egy szülinap, tehát ott is nagy mostanában a zsongás.

Nyilván emiatt van az, hogy Máté egy ideje már bulisat játszik. Akkor kezdődött azt hiszem, amikor néhány hete (1-2?) séta közben egész végig arról fecsegett, hogy ő most buliba megy.

- Béreltem egy autót, és azzal megyek a táncoslányokhoz, aztán együtt megyünk a buliba! - hangzott az azóta is sokszoremlegetett örökbecsű.

De a történet akkor sem ért itt véget, mert hosszan ecsetelte, hogy ő bizony ma nagyon későn fog hazajönni, mert a buli sokáig tart, és ő nagyon fáradt is lesz, mert a buliban nem lehet aludni mert nincs ágy, ott táncolni kell, és különben is ott lesz mindenki, Ábel, Bandi, Pancsi, Hanna (majd szép lassan a fél oviscsoportot felsorolta)

A következő felvonás múlt hétvégén kezdődött, amikor is a tescoból hazadőlve ő kijelentette, hogy akkor ő most felveszi a fekete farmerját, merthogy buli van. Mondtam neki, hogy nonono, álljunk csak meg egy szóra, alvás van itt kisöcsém, nem buli, alszunk egy nagyot családilag, aztán meglátjuk mit tehetünk buli ügyben.

Aludtunk is jó sokat. De amikor felébredt a Bulikirályfi, akkor nemhogy nem felejtett, hanem rögtön nekemszegezte a kérdést, hogy akkor MOST fölveheti-e már a fekete nadrágját. Én épp sütisütés közben ráhagytam a dolgot, különben is megígértem neki, szóval nem volt mit tenni. De amikor 5 perc múlva a szemem sarkából megpillantottam, akkor már a fehérkockás ingét gombolta. Láthatott valami értetlenséget a szememben, mert rögtön elkezdte mondani:

- Buli van!!!!! Ünneplőbe kell öltözni, nem lehetek melegítőbe. Mindjárt itt lesznek a vendégek.

- No és kik jönnek?

- Háááttt, nem leszünk sokan, mert a Bandi beteg, ő nem jön. Ábel, meg Bende, meg ez meg az.

Persze Milán is levette, hogy itt valami készülődik, így ő is felrángatta magára a farmerját, elvégre ő sem maradhat alul.

Majd meg is érkeztek a képzeletbeli vendégek, akik valós személyek egyébként, de csak képzeletben lettek meghívva, és tulajdonképpen nem tudom mit csináltak mert én még mindig a konyhában voltam. Kicsit később zenét kért a Főszervező, és felcsendültek Halász Judit régenhallgatottjai, és ment a tánc, meg a móka és a kacagás. Mindenféle kombinációban táncoltunk, kettesével, egyedül, körbekörbe, és énekeltük a kedvenc dalainkat. Szerencsére nekünk nem kellett ünneplősbe öltözni, mi jók voltunk a házi macinacinkban is.

Ugyanez történt másnap is, csak akkor a zenéhez hozzátoldottuk még az Alma együttest is, és így roptuk kifulladásig. Az élményhez pedig csak hozzátesz az, hogy persze Milán Alma együtteses, míg Máté inkább HalászJuditos, úgyhogy van itt fujjogás ám a másikra, mint anno a Depesesek meg a Brossosok között az örökellentét, no az itt is megvan, csak hogy végképp ne unatkozzunk.

Azóta minden nap ovi után bulisat kell(ene) játszani:)

Tegnap mikor későn értünk haza, és partiarcMáté megint bele akart csapni a lecsóba, és amikor én ezt a műveletet  megvétóztam, akkor persze balhé volt, és hallgathattam, hogy de hát buli van!!!! Erre én azt találtam mondani, hogy akkor ma nem méssz a buliba! Erre meg teljesen kiakadt, hogy de mit fognak szólni a többiek, meg hogy ő már megígérte, meg salalasalala.

Még egyszer mondom, egy képzeletbeli buliról beszélünk!!!!! Nem egy valós bulit mondtam le, tiltottam le róla, hanem egy egyszerű képzeletbeli játékbulira mondtam azt este 8-kor hogy NEM.  Az eszem megáll!!!

Abba pedig egész egyszerűen nem is gondolok bele, hogy milyen csatáink lesznek 10 év múlva, ha már most a bulin vitázunk. Mert amire nem gondolok, az nincs is, ugye?

Mindenesetre a hétvégi nagy bulin felbuzdulva sebtiben jegyet vettünk Halász Judit idei nagykoncertjére. Még épp időben, mert igen szűkösen mérik már ilyenkor a szabad helyeket. Máté nagyon odavolt, folyton azt hajtogatta, hogy régen voltunk már koncerten, mikor megyünk. Azóta is minden nap megbeszéljük, hogy mikor megyünk.

Tavaly nagyon élveztük. Idén sem lesz ez szerintem másképp:)