2011. november 25., péntek

Tényleg Ájronmen

Már többször is írtam, hogy Milán néhány kivételt leszámítva, amikor igazán durván beteg volt, nagyon könnyen túlteszi magát a nyavalyáin vagy egyszerűen el sem kapja. Körülötte mindenki döglődik, Ő meg vigyorog rajtunk makkegészségesen. (koppkopp) Számomra teljesen felfoghatatlan, pedig már sokadszorra fordul elő, hogy pl. amikor szerdán délelőtt már kicsit köhög, estére majdnem 39 fokos láza van ami alvás közben még feljebb kúszik és szinte már kiskályhaként üzemel, akkor másnapra kutya baja. Jó, néha még elköhinti magát, de láza semmi, de még csak hőemelkedése sem, szinte már a kihülés határát súrolja.
Aztán tegnap a tékozló fiú is hazatért, és ezzel visszaállt minden a régi kerékvágásba, és minden ott folytatódik ahol abbamaradt a múlt hétvégén, hacsak nem még fokozódtak is ellentétek, mert Milán is megszokta, hogy minden az övé, Máté is hogy körülötte ugrálnak, aztán most senkinek sem tetszik semmi, nekem meg az nem tetszik, ahogy vitáznak minden egyes kis kinderfigurán, vagy hogy ki melyik széken üljön, stb. (azt már nem is mondom hogy a vita tárgyát képező két szék pontosan ugyanolyan) Komoly tétek ezek kéremszépen!
Sebaj! Holnap hétvége, és azt tervezem, hogy mindent megveszek, amire csak a következő hónapban szükségünk lesz vagy lehet, ajándékokat, koszorút, csomagot, szülinapi kellékeket mindent, és még egy csomó más tervem is van, de szerintem az már a 10 éves terv kategóriát súrolja. Persze  álmodozni azért lehet:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése