Nem könnyű héten vagyunk túl...
az elején még Máté beteg volt, na akkor
azért volt elviselhetetlen, szerdától már jól, azóta azért nehezen
elviselhető. Minősíthetetlen hisztiket képes lenyomni szinte bármiért,
hogy miért oroszlános pelust kapott Milán, miért nem elefántosat, vagy
miért a zöld bögréből kapta a tejet, (mert fél perce még abból kérte),
de úgy alapvetően mindenen képes hisztizni, még azon is, hogy miért
piros a tulipán a kertben. Vagy ha épp nem hisztizik, akkor értetlen.
500szor visszakérdez, hogy mi????? Én meg 499szer mondom el ugyanazt.
500adjára már nem mondom. Addigra elszakadnak az idegszálaim, és bereked
a torkom. Idegőrlő. Legalábbis nekem.
Milánnak kibújt a 11-es fogacskája (bal
alsó 4-es) még a múlt hét végefelé, de a jobb oldali szimmetrikus még
nem. Emiatt szenved mint a kutya. Vagy nem tudom hogy mi miatt. Lehet,
hogy a nyári meleget felváltó szélvihart sem szereti nagyon.
Mindenesetre nagyjából egész nap nyafog, sír, hisztizik. Egyébként meg
teljesen kezelhetetlen, mert mindenhová felmászik, mindent szétpakol, ha
pedig véletlenül le van tiltva valamiről, akkor megintcsak hisztizik.
Ezzel párhuzamosan gondolta úgy, hogy a két alvását egybehozza, így most
csak egyszer alszik egy nap, kb. fél11-től 1-ig. Ez két okból is remek,
egyrészt mert 5kor már teljesen használhatatlan (értsd ordít mint a
sakál) még akkor is, ha kint vagyunk. Másrészt így pont felváltva
alszanak Mátéval, tehát egyetlen egy perc sincs a napomban amikor csönd
lenne körülöttem. Éppen ezért az én fülem még mindig fáj.
Különösen jó, ha a két gyerek hisztije
egy időpillanatra esik... na akkor gondolkozom azon, hogy feladom.
Összepakolok, és elmegyek a világ végére, ahol még senki se járt, és nem
is fog.
DEEEE!!!!! Ma voltunk a fülészeten
kontrollon, és Máté hétfőn mehet oviba!!!! Juhé!!! Ha már ott jártunk
akkor gondoltam Milánra is nézzünk már rá, mert időnként piszkálja a
fülét, de lehet, hogy az a fogzástól is van. Máté nagyon ügyes volt,
egyedül ült a nagy székben és tartotta szépen a fülecskéjét. A
doktornéni nagyon meg is dicsérte. Milcsi persze végigüvöltötte a
vizsgálat 2 percét, 2-en is alig tudtuk lefogni. Szerencsére nála nem
volt gyulladás, csak egy kis hurut.
Aztán meg amikor jó perceik vannak,
akkor meg olyan aranyosak. Énekelgetnek, együtt játszanak, meg bújnak,
és amilyen idegesítőek tudnak lenni, a másik percben teljesen ellenkező
módon viselkednek, és akkor meg olyan imádnivalóak.
No de most már itt a hétvége. A jövő hét meg már csak jobb lehet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése