Hajógyári-szigetes csúszdás játszótéren

Mivel a délelőtt elég napsütésesnek és viszonylag szélmentesnek tűnt, és végre a fiúk sem betegek, így szabadtéri programot terveztünk, és kimentünk a Hajógyári-szigetre a csúszdás játszótérre. Már több helyen is olvastam, hogy milyen jó ez a hely, de még csak most voltunk itt először, valamiért ez sosem jutott az eszünkbe.

A kocsiban Milán elaludt, így egy kis szigetsétával indítottunk. A napsütéses és szélvédett helyeken nagyon kellemes idő volt, árnyékban azért már nem annyira, de nem fáztunk. A csúszdákhoz érve Máténak rögtön felcsillant a szeme, azt sem tudta merre induljon, csak nézte, ahogy a gyerekek másztak-csúsztak, aztán körbesétálták Apával a terepet és végül pont azt szemelte ki magának, amelyik aztán tényleg nem neki való még, ami nem a domboldalról jött le, hanem egy kilátószerű építménybe kellett létrán felmászni, és onnan jött le két elég meredek fedett csúszda. Semmiképp nem akart másikra menni, bezzeg Milán, aki két kavicsevés közben bárhonnan lecsúszott volna. Így jobbnak láttuk, ha átvonulunk a szomszédos játszótérre, ahol van kicsiknek való csúszda, meg mindenféle egyéb forgó-pörgők. Itt jól el is töltöttük az időt, a fiúk élvezték.

Végül amikor mondtuk, hogy na akkor menjünk haza, akkor Máté még kitalálta, hogy mégiscsak lecsúszna a pöttyös csúszdán, menjünk vissza. Visszamentünk.

Apával felmentek, mi meg Milánnal lent vártuk. Milán kavicsot szedegetett, aztán ő is mászott fel a nagyok után a falon. Nagyon ügyes volt egyébként, úgy mászik mint a nyúl. (vagy mi).

Máté pedig nagyon bátran csúszott le a hosszú pöttyös csúszdán:)  Először ugyan még kicsit rémült arccal ért földet, de aztán az volt első, hogy fordult vissza még egy körre. Végül már kacagva csúszott:))) Aranyos volt nagyon.

Jól éreztük magunkat, még az idő is elég kegyes volt hozzánk. Hazaérve mindketten jól beebédeltek, és családilag aludtunk egy életmentőt. Ránk fért:)