Fás-szivárványos

Hogy megmaradjak a kreatív vonalnál, Máténak van néhány itthoni alkotása is, amit még nem örökítettem meg.

Még amikor betegszabin volt, akkor fákat ragasztottunk. A fát először én festettem meg, arra rózsaszín papírvirágokat ragasztottunk.

Majd közösen festettük a fát, és erre pattogatott kukoricát ragasztottunk volna. Ez kicsit macerásabb volt abból a szempontból, hogy Máté inkább enni akarta, és ette is, a kukoricát, mintsem ragasztani, de azért sikerült pár szemet megmenteni, ami végül felkerült a fára.

Így alkot a mester:

Aztán egyedül is festett fát, de az elég szélfútta lett. Az önmagában lett szép, arra nem ragasztottunk semmit.

Aztán készül még egy leveles fa, ami még csak félig van kész, mert Milán bojkottálta a munkát, és lerántotta és szétszórta az összes általam kivagdosott levelet, amit azóta még nem pótoltam.

Néhány napja egy csodás szivárványban gyönyörködhettünk a teraszunkról. A fotó nem adja olyan jól vissza, nincs szivárványfényképező opció a gépünkön, de szemmel nagyon szép volt, és Máté nagyon ügyesen elsorolta, hogy milyen színek vannak a szivárványban.

Az már csak mellékes, hogy a Bogyó és Babóca mese hatására fel is szeretett volna mászni rá, és ebből volt egy kisebb konfliktunk, de sikerült meggyőznöm az igazamról. (ritka esetek egyike volt ez kérem), és javasoltam neki, hogy fessünk egy szivárványt, és nagyon lelkesen festett is egyet.

(A narancssárgánál Milán meglökte az asztalt, és azért csúszott bele a citromsárgába, de így is szép)

És elkészült Milán első festménye is. Erre nem nagyon találok szavakat:))) Egyébként nagyon ügyesen elleste, hogy vízben öblít-festéket ken- maszál a sorrend, és így is csinálta, csak kicsit túl nagy volt a lelkesedés, és minden vizes és festékes lett 1 méteres körzetben:) Sebaj.