Minden este, amikor már bejövünk az
udvarról, készülünk a vacsorához, fürdéshez, akkor elkezdődik Apa
hazavárása is. Ez úgy történik, hogy Matyi odatolja a kisszékét az
ablakba, és ott szobrozik hosszú percekig, majd lepattan, és szomorúan
mondja, hogy "nem jön apa". Ilyenkor meggyőzöm, hogy ha kitartóan várja, akkor biztosan hamarosan jönni fog.
De olyan is van, amikor nekem jó lenne,
ha egy kicsit várná az apját, mert teszem azt épp nyugiban tudnám
megetetni Milánt, vagy megcsinálni a vacsorát, de persze akkor semmi
affinitása nincs ott álldogálni. Így volt ez a minap is. Hiába mondtam
neki, hogy szaladjon nézze meg, nem jön-e apa, vagy nincs-e ott a
szomszéd cicája az udvaron, az istennek sem akart egy tapodtat sem
eltávolodni tőlem. Egyszer aztán azt találtam mondani, hogy Apa nagyon
szomorú lesz, hogy nem várja senki.
Matyi nézett rám kerek szemekkel, néhányszor (5-ször, 6-szor, 10-szer?) elismételgette, hogy "apa szomojú lesz, nem vájja senki",
majd elvonult, gondoltam sikerült meggyőznöm. De néhány pillanat múlva
jön nagy megelégedettséggel, és telivigyorral az arcán mondja, hogy "Süsü, várja Apát!".
Először nem értettem miről beszél, de aztán a kisszobába bepislantva megértettem:)))
Így várják haza Apát, Matyi és Süsü:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése