2010. június 6., vasárnap

Napsütésben

Bár minket konkrétan nem fenyeget(ett) az ár, jó néhány napja nemigen tudtunk a kertünk közelébe se menni, (na jó ez legyen a legnagyobb bajunk, és soha nagyobb) mert kb. nyakig ért a fű, nem nekem Matyinak, és térdig a sár, ugyancsak nem nekem. Így maradtak a hol jobban, hol kevésbé szemelkélő esőben történő motorozások, eső elől hazafutások, mint napi testmozgás, bent pedig Matyi gyurmával homokozott:))) Ez is a kreatív fantáziavilágunk eredménye:)
Aztán szombaton végre valahára megláttuk a napot, és délután a fiúk gyorsan le is nyírták a füvet, mielőtt újra esni nem kezd az eső. Így aztán ma délelőttre nem is maradt más hátra, mint hogy élvezzük a nyári meleget, amíg tehetjük.
Matyi nagyon boldog volt, hogy végre kedvére rohangálhat, kertészkedhet, focizhat, motorozhat, nem kell mindig a lába elé néznie, hogy nehogy széttaposson egy csigát. (Én nem is értem, honnan kerül elő annyi csiga)
Szóval Matyi szaladt:
Milán pedig mint kezdő botanikus a rózsát tanulmányozta, karikával csörgött, lábbal rugdosott, repperesre állította a sapiját és úgy fújt nyálat, és hintázott mindeközben.
Puszilgatnivaló husi Milánlábak:


Jó lenne most már az esőfelhőknek végleg búcsút inteni. De sajnos az időjósok keddtől újra esőt mondanak. Ami meg ráadásul Medárd napja. Szóval ha tényleg úgy lesz, hát akkor nem sok jónak nézünk elébe...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése