A legnehezebb hónapon vagyunk túl. Talán
a kezdődő fogzás miatt, talán a szeszélyes tavaszi időjárás miatt,
talán azért, mert megunta a csendes szemlélődő szerepét, de egyre többet
hallatja a hangját. Nemcsak beszélget sír is.
Még mindig sokat alszik... többet, mint
Matyi ebben az időszakban. Most leginkább a teraszon szeret, meg séta
közben., de mindenképpen a nyuszija mögé bújva teszi ezt. Ha jó
éjszakánk van, akkor még mindig kétszer ébred. Ha nem olyan jó, akkor
4-5-6-szor is, vagy óránként. Ilyenkor a legjobb orvosság az
együttalvás. Egyébként sokat alszik a kiságyában.
Ha jó kedve van nézelődik, rácsodálkozik
a világra, minden érdekli. A kertben órákig képes a cseresznyefa ágain
himbálódzó leveleket nézni.
Cumizgat, de sokszor csak játszik vele,
kiveszi-beteszi... ha nem sikerül a szájába tenni akkor dühös lesz. Eszi
a saját kezét, a Matyiét, és az enyémet is, ha épp az van kéznél.
Mosolyog, ha a hajammal csikizem, akkor gurgulázva kacag. Fecseg. Folyamatosan bővül a szókincse, már mond hegü-t, agu-t, és még egy csomó mást.
Imád fürdeni, olyankor kivirul, a fürdés sokszor minden bajra gyógyír. Imád pucérkodni, és a pelenkázó nyuszijaival társalogni.
Még mindig nem szeret öltözni,
szerencsére kabát már nem kell, de még így is sokszor hamarabb veszíti
el a türelmét, minthogy végeznénk.
Hasról hátra fordul. Hátról hasra még
mindig hiányzik egy pici, de már olyan C betűbe fordul, hogy a feje
majdnem a sarkát éri. Ha mind a két kezét megfogjuk, akkor ülésbe húzza
magát, egyedül.
De a legnagyobb csoda az még mindig
Matyi... szereti nézni mit csinál, szereti hallgatni az énekét, szeret
hozzábújni, simogatni az arcát.
4 hónapja van velünk. 1 éve tudjuk, hogy
minket választott. Akkor még reménykedtünk, hogy hátha lány lesz... ma
már nem bánjuk, hogy fiú!
Ajándékképp ma kap egy oltást, és lemérődik minden irányból.
Update: Milán hősiesen tűrte a
doktornénis megpróbáltatásokat, vigyorgott mint a tejbetök, mikor hasra
fordították az asszisztensnővel kacérkodott, akit sikeresen le is vett a
lábáról. Az oltásnál nem sírt egyáltalán, csak egy kicsit abbamaradt a
nagy hejehuja, de mire észbe kapott, hogy sírni kéne, addigra már kész
is volt.
Matyi most is kicsit meg volt szeppenve,
de bátor Nagytesó módjára viselkedett, és szorongatta Milán nyusziját,
hogy bármikor bevethesse, ha kell, de szerintem neki nagyobb szüksége
volt rá, mint Milánnak.
De aranyos volt nagyon, mert reggel,
mikor mondtam neki, hogy visszük Milánt a doktornénihez, és oltást fog
kapni, rögtön hozta az Annapeti-jét, és kétszer is elolvastatta az
idevágó oltásos passzust, amit egyébként már kívülről fúj. A rendelőben
végig is kommentálta az eseményeket, hogy doktornéni megvizsgálja, meghallgatja stb... Milánt.
Kaptunk friss Milánadatokat is, a
Fiatalember egész pontosan 6710g-ot nyom, 61 cm hosszú, a nagy kerek
buksija 42cm, a cicije pedig 39.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése