A sebhelyesarcú

Adott egy motoros betyár, aki már többszöri figyelmeztetés ellenére sem hajlandó előre nézni motorozás közben.  Adott egy keskeny kis sáv a kapu felé vezető úton, mellette egy rövidke lépcsősorral, 3-4 lépcsőfok csupán.

Hogy mi történik ha ez a kettő találkozik? Hát leesés, kéremszépen.

Naponta megtesszük ezt a rövid távot a tárolótól a kapuig, mindezideáig minden gond nélkül sikerült abszolválni a feladatot, miszerint én tolom fel a kocsibehajtón a babkocsit Milánostul Matyi pedig söpör mellettem motorral. Tudja, tudom, hogy egy picit figyelni kell. De rutinmotoros hősünknek ma (is) be nem állt a szája menet közben, én pedig balga módon azt figyeltem mit mond. Ő félrelépett..  a lába nem ért talajt, elvesztette egyensúlyát, és zsupsz... legurult... két lépéssel előttem... a szemem láttára...

Gyorsan helyszíni helyzetfelmérés után, miután megállapítottam, hogy mindene ép és mozog, csak az arcát horzsolta le, felszaladtunk/am. Persze volt sírás, de szerencsére az ijedség mindkettőnk részéről nagyobb volt mint maga a baj. Lemostuk, bekentük, kicsit nyalogattuk a sebeinket a teraszon.

Édes volt nagyon, mert amikor már megnyugodott, akkor rögtön elkezdte keresni Milánt, hogy hol van. Gondoltam, hogy akkor a kenyérvásárlásról most lemondok, ha már ilyen szerencsétlenül alakult az indulás, de Matyi két perc múlva már mondta, hogy menjünk, sőt, mikor javasoltam neki, hogy jöjjön gyalog, ő ragaszkodott a motorhoz. Mondom én, hogy kutya baja sincs...úgyhogy elindultunk.

Eredetileg játszóteret is terveztem a vásárlás utánra, de azt ebben a megváltozott helyzetben jobbnak láttam kihagyni... így kárpótlásul vonatot néztünk... mákunkra 2 hosszú vonatot is láttunk, ami errefelé ritkaságszámba megy.

Útközben azért átfutott rajtam a hideg rémület, hogy rosszabbul is végződhetett volna az eset... szerencsére megúsztuk egy kicsit széthasadt-feldagadt szájjal, és némi horzsolással... de azóta is azon kattog az agyam, hogy hogyan előzhettem volna meg... hogyan előzhetném meg a jövőben?

Hősünk most alszik... de elszorul a szívem, hogy a kis selyembőrű, angyalarcú Kismanóm most teli van háborús sérülésekkel. És bár tudom, hogy lesz ez még máskor is így... (mármint nem lépcsőnleesés, hanem sebhelyes arc) de akkor is!!!!

Hát ilyen lett... itt mosolyog(ni próbál)