Hordozunk

Matyi előtt azt gondoltam, hogy én nem vagyok az a hordozókendős fajta. Igazából gyerektelenül nem is nagyon ismertem az előnyeit, a milyenségét. Aztán Matyival későn kaptam kölcsönbe egy kendőt, amit próbálgattunk-próbálgattunk, de valahogy nem jött már be neki akkor, Ő akkor már inkább szabadságra vágyott, menni a saját feje után, önállóan. Pedig a kezdetekben valószínű jól jött volna, amikor Matyi 24 órás ölbebaba volt, bizonyára megkönnyítette volna a hétköznapjaimat. De nem is tudom miért valahogy nem jutott eszembe, hogy beszerezzek egy kendőt.

Milán érkezése előtt viszont már tudtam, hogy ahhoz, hogy a napjainkat ép ésszel tudjuk mindnyájan abszolválni, kell egy kendő. És lett. És használjuk. Bár kezdetben nem nagyon vettem elő, mert Milán valóban eszik-alszik babaként indult a Földön, de szép lassan része lett az életünknek. Leginkább estefelé kerül bele Milánmanó, amikor már nyűgös, fáradt, és többnyire meg is nyugszik, olykor-olykor még szundikál is egy kicsit, amíg mi vacsorát készítünk Matyival, vagy újabban csak szemlélődik.

Nem meglepő tehát, mint azt már sok máshol, ahol előkerül a kendő olvashattunk hasonlót,  hogy Matyi is bőszen hordozza az Ő kisbabáját, Mangát. Matyi jön, és mondja, hogy tendő kell Mangának, Manga nűgös. És akkor Mangát is kendőbe tesszük. Majd, ahogy azt én is szoktam ilyenkor, megnézi magát a tükörben, hogy jól lett-e megkötve. Komolyan néha félelmetes visszanézni magamat Matyi tetteiben!

Mangának egyébként igazán jó dolga van nálunk, mert azon túl, hogy ő is anyatejes koszton van, jobban mondva Matyitejes, mert ő szoptatja meg Mangát, pont úgy ahogy én Milánt, ugyanabban a testhelyzetben, de megosztjuk vele a joghurtot, mert Manga szereti, és sokszor a vacsorát is.

Az pedig már szinte természetes, hogy olykor-olykor Manga is betatil, ilyenkor nyilván tiszta pelusért kiált a popsija. No meg krémért, mert azt is kap. (leheletnyit csupán, mert Manga mégiscsak bundás jószág).

Hát így hordozunk mi, és ilyen jó dolga van nálunk Mangának:)