Karácsony pro és kontra

Közeledik a karácsony, nincs mit tenni. Próbálom magam ünnepi hangulatba hozni, de nem nagyon megy. Kettős érzés van bennem, és nem hagyja az egyik a másikat érvényesülni.
Sok évig ez az időszak nemhogy a megpihenésről, a békés készülődésről, hanem inkább a felpörgetett életről szólt nekem.  Egyetemista koromban karácsony előtt és alatt is vizsgákra készültem, aztán dolgozó nő koromban ilyenkor volt a legtöbb a munka, évvégi zárás, határidők, túlórák, hétvégi hajtás.  És mivel sosem töltöttük itthon az ünnepet, mert mindig hazautaztunk, így igazából a mi lakásunk sosem lengte be az az igazi karácsonyi hangulat.
Pedig szeretem a fenyő friss illatát, szeretem a karácsony színeit, a pirosat, az aranyat, az ezüstöt, a karácsonyi havat, az illatokat, a fahéjat, a narancsot, a mézeskalácsot.
Viszont utálom azt, hogy az emberek ilyenkor megbolondulnak, mérgezett egér módjára rohangálnak boltról-boltra, mert ajándékot KELL venni. Utálom a kényszeredett ajándékozást, a "mit szeretnél karácsonyra?" kérdést. Utálom a bóvlikkal, haszontalan, de nélkülözhetetlennek feltüntetett  háztartási ketyerékkel megtöltött üzleteket, az elanyagiasodott világot.
Sosem felejtem el  annak a házaspárnak a tanakodását a "hülye azért nem vagyok" boltban, akik egy csokoládékészítő gép előtt ácsorogtak hosszú percekig, hogy megvegyék-e Lacikának, mert hát Ő úgy szereti a csokoládét. Alig álltam meg, hogy ne mondjam meg nekik, hogy akkor vegyenek Lacikának egy doboz bon-bont, annak nagyobb hasznát veszi majd.
A másik, egy néni a könyvesboltban. Látszott, hogy nem nagyon jár ide, úgy hétköznapokon, most is csak a kényszer miatt jött. Egyből a 2-t fizet 3-at vihet pult felé vette az irányt. Az őt követő fiatalabb hölgynek ecsetelve Út közben,hogy micsoda szerencse, mert Esztikére 5000 forintot szánt, és így egy könyvvel többet tud neki adni. És sebtiben levett 3-at, anélkül hogy megnézte volna a címét, elolvasta volna miről szól. Nyilván nem az volt a fontos, hogy Esztike olyan könyvet kapjon, amilyet szeretne, amit szívesen olvasna, hanem hogy meglegyen végre az ajándék, lehessen menni csomagolni, és lehessen feszíteni a fa alatt, hogy én 5000 forintot költöttem ajándékra.
Számomra az ajándékozás nem ezt jelenti. Szeretek ajándékozni, jobban szeretek adni, mint kapni. Mert nekem az a legnagyobb ajándék, ha örülnek annak, amit adok. Én szeretem az apróságokat, egy doboz kedvenc csoki, egy szép gyertya, egy kellemes ízű-illatú tea, kávé, ami nemigen jut eszébe senkinek, hogy ezeket adja nekem karácsonyra. Pedig nincs jobb érzés (nekem) annál, ha a meleg szobában egy olyan teát szürcsölgethetek, amit egy számomra kedves embertől kaptam.
Mindezen csak azért tűnődöm, mert most hogy Máté is van már nekünk, így egész más a karácsonyi készülődés. Bár ez már a második karácsonya lesz, de az elsőt 10 naposan nemigen értékelte. DE most szeretném elkápráztatni a fényekkel, az illatokkal. Szóval jó lenne most már kicsit ráhangolódni a készülődésre, mert hipp-hopp eltelik ez a pár hét.