Nyűgösen

Egy kisebb lehülés van itt Ózdon, ami abból a szempontból, hogy nem fő szét az agyunk nagyon jó, abból viszont, hogy most Máté megint nyűgös, nem. Bár az is lehet hogy inkább a foga miatt nyűgösködik, nem tudom megállapítani, de biztos ez is benne van a pakliban. Az egyik alsó foga már teljesen jól kibújt, ha hagyja, hogy megnézzem, akkor már látszik is, és elindult a mellette levő is. Most már bizots, hogy mire Feri újra hazajön lesz két foga Manófőnöknek. Remélem ennél rosszabb nem lesz a hangulata, egyelőre kézben tudom tartani a dolgot, sok öleléssel, szeretgetéssel. Ez eddig bevállt. És remélem lesz azért még strandidő, mert a múltkori nagy sikerre való tekintettel újabb strandolást tervezek. (képek is lesznek majd, de szerintem csak ha hazamentünk)

Utazás és csikarás

Tegnap estére olyanannyira előrejutott Matyi a fognövesztésben, hogy már kicsit csikar is. Azt hiszem nem igazán tud vele mit kezdeni, de egyelőre élvezi, ahogy csikorgatja a kanalat a szájában. Szerencsére eddig nem volt vele baj, igazán olyan mint egy kis tündér, ha lehet még kisfiúra ilyet mondani. Az utat nagyon jól tűrte, kicsit aludt, aztán játszott, écsak a végén kellett elővennem szépen csengő hangomat, hogy a hátralévő 20 km-t még komolyabb sírás nélkül kibírja. Nem tudom miért, de mindig mosolyog, ha éneklek neki, de mivel én magam, nem annyira bírom elviselni a saját hangomat, így ezt a trükköt mindig a legvégső esetre tartogatom. Éjjel is nagyon jól aludtunk, aztán Matyi még ráhúzta a délelőttöt is. Nem panaszkodhatom. De este azért megmérem a lázát, hogy nem attól ilyen álomszuszék-e. Holnap elvileg megyünk a strandra délután, de még be kell szereznünk Matyi strandszerelését.

Két kép

Spenótevés után. Már nagyon egyedül szeretne enni, még nem mindig sikerül, de nagyon ügyes szerintem.

A hőség miatt, mostanában többször is előfordult, hogy a foteljában ülve érte utol az álom.

Viharos éjszaka

Nagy szél, dörgés, és villámlás kíséretében végre hozzánk is ideért az eső. Én pedig ilyen viharban mindig parázok valamitől. De csak azóta, mióta itt lakunk. Azzal kezdődik, hogy elkezdek aggódni a teraszon lévő holmik miatt, hogy nehogy elvigye őket a szél. Aztán a virágok miatt, különösen a leanderek miatt, amiket még Görögországból hoztunk, és bár mindenki azt mondta, hgoy nem fog kigyökerezni, de mégis gyökeret eresztett, és nagyon kedves a szívemnek. Majd az aggodalmam átcsap idegességbe, mert a szomszéd ház kertjében hatalmas fenyőfák vannak, és nem túl stabilak, legalábbis szerintem. A szomszéd szerint nincs semmi gáz velük, bár a híres-hirhedt aug.20-i viharnak aért sikerült az egyiket a teraszára dönteni, és még kettőt megborítani, de ez sem volt elég bizonyíték és nem vágatta ki őket. Én pedig minidg félek, hogy egyszer majd a mi házunkra fognak dőlni. Ő szerinte ez kizárt, mert a szélcsatorna nem mifelénk van, hanem az ő háza felé. Na én ehhez nem értek, és szerintme ő sem igazán. Szóval én éberen figyeltem a kinti eseményeket ugrásra készen, ha valami történik, míg családom férfi tagjai békésen húzták a lóbőrt a hűs széllel bélelt szobában. Aztán a vihar elcsendesedett, és Matyi is felébredt. De pont úgy, mintha Ő is olvasta volna Lívia múltkori estéjét, és vigyorogva pislogott rám a kiságyból. Próbáltam visszaaltatni, de ő inkább játszott a hajammal, és vidáman bámészkodott. Ivott is, de ez sem segített. Magunk közé tettük, és ez volt a vég, amikor már mi is csak nevetni tudtunk rajta, mert elkezdett békésen gagyogni, gőgicsélni, bökdösött a lábával, hogy foglalkozzunk vele, játszott a párnahuzattal, a takaróval, mindenképpen kukucskálósat szeretett volna játszani. Feri ölbe vette, de semmi. Kb. 1 óra múlva kezdett elfáradni nyűgösködni, de aludni egyáltalán nem akart, a pöttyös ágynemű teljesen elvarázsolta. Így Feri kivitte a nappaliba, és ott elaludtak. Nem tudom hány óra volt, amikor sikerült visszatenni a helyére. Aztán fél 6kor ébredt, evett, és próbáltam volna még aludni, de egy nyavajás szúnyog valahogy beosont, és persze hogy megtalált. Próbáltam vakon magam körül csapkodva elkapni( ilyenkor mindig látom magamat kívülről, hogy mókás látványt nyújthatok). Egyszer csak sikerülhetett, mert nem hallottam többet. De azért megcsípte a kezemet, meg Matyi arcát is. Szerencsére eddig nem zavarta. Viszont 7 kor keltünk, és azóta nem is aludt vissza, ill. csak ölben, de amikor le akarom tenni, mindig felébred. Nagyo úgy tűnik, hogy a mai tornánkat így akarja bojkottálni.

Ja és tegnap este, mikor fürdéshez készülődtünk, észrevettem, hogy egy kicsit fel van hasadva az ínye. Lehet, hogy hamarosan kibújik az a fogacska? mondtam is Ferinek, hogy mire legközelebb látja Matyit már teljes fogsora lesz, és úgy fog szaladni mint egy nyúl.

Bonyodalmak

Ott kezdődött az egész, hogy már pár hete beígértük apósoméknak, hogy ezen a hétvégén lemegyünk Szentesre, mert március óta nem voltunk. Aztán júl.7-től feri megint Milánóba megy, és akkor előtte levisz minket Ózdra, és ott leszünk azon a héten. CSakhogy a Milánós hetet egy héttel előrébb hozták, ill. beiktattak még egy hetet a jövő hétre, és az még mindig nem lejátszott, hogy 7-én akkor kell-e menni vagy nem, de a jövő héten kell, ez a biztos. Így egy kicsit macerásabb a dolog, mert Szentesről kell Ózdra menni, ami hosszabb út, mintha Pestről mennénk, de hát jól van, a kocsiban van légkondi, és legfeljebb többször tartunk pihenőt. Feri ki akarta venni a pénteket, hogy ha már így alakult, hogy a vasárnapunk szinte csak utazás lesz, ne csak egy fél délutánt töltsünk Szentesen, meg mátét sem akartuk annyira leterhelni az utazással. Közben eszünkbe jutott, hogy az autót el kellene vinni az éves szervízre, plusz 30-án lejár a zöldkártyája, szóval azt is meg kell csináltatni. Így Feri péntekre kért időpontot a szentesi szervizestől, aki azt mondta, hogy egy nap alatt meg tudja csinálni. ( a szokásos szerviz mellett még van 1-2 dolog, amit Feri meg szeretne nézetni) Aztán tegnap kitalálták a Feri munkahelyén, hogy nem, mégsem mehet pénteken szabira, mert Pozsonyban meeting lesz, mert ott már készülnek az euro bevezetésére, és ez sok pluszmunkával jár, értem én. De kiderült, hogy tul. képpen csak egy 1 órás megbeszélésen kellene részt vennie, aztán már jöhetne is haza, és indulhatnánk is. (Na persze az ezer fokos délutáni hőségben) De mondta Feri nem baj, mert így viszont elkéri a céges autót, aminek hatalmas csomagtere van, plusz ugye nem nekünk kell a benzint fizetni, arra hivatkozva hogy Pozsony miatt nem tudja elvinni a mi kocsinkat a megbeszélt szervízre, ami igaz is. Én azért mondta neki, hogy kérdezze meg a Stefánt (főnök) hogy tényleg nélkülözhetetlen e arra az 1 órára. Megkérdezte. Kiderült, hogy igazából nem is lenne rá ott szükség, mert azt a területet ami a Ferihez tartozik nem is fogják most érinteni sem, szóval valóban nem kell ott lennie. De azért kirángatták volna. F....a Most egyelőre minden visszaállt az eredeti felállásba, miszerint csütörtökön késő du. indulunk, saját autóval, pénteken szervíz és zöld kártya Szentesen, és vasárnap megyünk Ózdra. Hogy ott meddig maradunk azt még nem tudom, mivel még nem tudja senki, hgoy utána héten kell-e Milánóba mennie Ferinek vagy sem. És még a hazautaztatásunk sem eldöntött, hogy Feri jön értünk, vagy tesóm hazahoz minket. Azért én még várok egy-két kanyart a sztoriba, ezek után már bármi lehet. Mindenesetre elkezdtem listát írni, mi mindent kell összepakolni Manófőnöknek. Hosszú a lista, nagyon hosszú.

Mégiscsak

Annak ellenére, hogy a tegnapi tornából szinte csak arra emlékszem, hogy Mátét próbáltam megnyugtatni, valamit mégiscsak csinálhattam közben, mert minden porcikám fáj. máté csak egyszer kelt éjjel, úgy látszik a meleg kiüti teljesen, igaz napközben szinte semmit nem tud aludni, szóval csak egyszer kelt fél 4 kor, de igen rosszul esett kimászni az ágyból, a lábamat alig bírtam mozdítani, a karjaimat valami ólomsúly húzta le. Lehet hogy holnap mégiscsak elmegyünk újra? Hátha most már Máté is egy kicsit szociálisabb lesz. (Én pedig egyre szebb, ha-ha.)

Babamama torna

Hát elmentünk a baba-mama tornára. Persze pont helyettesítés volt, egy másik csaj tartotta, és azt mondják, az eredeti egy kicsit más. De az elejéről. Amikor megérkeztünk Máté persze aludt, majd míg én átöltöztem felébredt. Először békésen nézelődött, tetszett neki az új hely, a sok narancssárga, ami a helyet uralta, és a hűvös levegő. Mosolygott az emberekre, gyerekekre, és azt gondoltam, reméltem, hogy ez akkor már így is marad. A jókedv addig tartott, amíg le nem tettem a szőnyegre. Mert rá kellett jönnöm, hogy itt ám babatorna nemigen lesz, csak mama, Máté pedig rosszul viselte, hogy nem vele törődöm. Így az elejéből szinte majdnem kimaradtam, kivéve, amikor valami olyat csináltunk, ahogy ölben tudtam tartani Manót. Aztán a végére kicsit megszokta a szitut, igaz a hasizmost már tudtuk együtt csinálni. Alapvetően a torna maga jó volt, erős is volt, csak ez az egy óra olyan gyorsan eltelt. Most kicsit elbizonytalanodtam, hgoy csütörtökön kitegyem-e máté még egy ilyen traumának. Csak hát mégiscsak meg kéne szoknia, hogy nem csak vele foglalkozom. Majd meglátom még.

Árkádos hűsölés

Tegnap este bevetettük magunkat a Árkádba, egyrészt bikini vásárlás céljából, másrászt addigra mindent megadtam volna egy kis hűs levegőért. Mindkét cél teljesült. Nem gondoltam volna hogy ilyen egyszerően meg fogjuk tudni oldani az ügy vásárlás részét, de szerencsére Feri nyomására bementem a NewYorkerbe, ahová nem akartam, gondolván ennek a boltnak nem én vagyok a célközönsége, főleg, amikor bepislantva megláttam az átlagéletkort. (kb. 17 év volt) De bementünk mert kintről láttunk egy csomó bikinit fellógatva. Kerestem kutattam, és voltak ránézésre jólkinézőek, amiből kiválasztottam kettőt. És hihetetlen módon a kettőből egy igazán jó volt rám. Ráadásul az a fajta fazon, amiről nem is gondoltam volna hogy jó lehet. Persze megvettük. már csak egy dolog aggaszt, hogy madzagos mindenhol, a nyakán, a hátán, még az alsó része is, Máté pedig különös vonzalmat érez a madzagok iránt, meg úgy általában minden iránt, ami lóg. Imád belekapaszkodni, és rángatni, szájába venni. Szóval lélekben jobb ha felkészülök 1-2 kellemetlen, és kínosnak is mondható szituációra. De azért majd óvatos leszek.

És hála a kellmes 24 fok körüli hőmérsékletnek egy kicsit magunkhoz tértünk bágyadtságunkból, Matyi is teljesen felélénkült, este 9ig nyomta a játékot. Nekem pedig jutott időm arra, hogy elkészítsem a mai ebédjét, ami spenót lesz. Most először. Persze a magam részét túlhígítottam, így leves lett belőle, ami talán nem is baj ebben a melegben.

Antinő

Mindig rácsodálkozom azokra az emberekre, nőkre, akik órákat tudnak plázákban eltölteni vásárolgatás címén. Látom is őket, szatyrok garmadával vonulnak a folyosókon, csini ruhában, cipőben, szép haj, szép smink, vagy pedig a 15-20 éves korosztályba esnek. Egyik boltból ki, a másikba be, és ruhák ezreit próbálják fel, barátnőkkel tanakodnak vajon jó lesz-e, vagy nem. Én egyáltalán nem tartozom azok közé a nők közé akik szeretnek vásárolni. Majdhogynem gyűlölök, nézelődni, ábrándozni még csak-csak, de amikor már próbálni kell, sokszor megfutamodom, egyszerűen nincs ehhez türelmem. Le a cipőt, le a ruhát, fel a ruhát fel a cipőt, és újra előlről. Lehet, hogy ha kicsit is konfekcióméretem lenne, másképp lenne, vagy ha megengedhetném magamnak, hogy bármilyen üzletbe bemenjek, ahol az eladó kedvesen rámnéz, és megmondja melyik ruha az ami nekem jól állna, és itt van egy a méretemben. De sajnos nem tehetem meg, így az olyan üzletekre vagyok fanyalodva, ahol hirtelenszőke tizenéves eladólánykák két percen belül nekem szegezik a kérdést, hogy segíthetnek-e. ( Ilyenkor szívesen a kezébe nyomjám a gyereket, hogy igen, segíthet, megfogná, amíg nézelődöm?) Jutott eszembe mindez annak kapcsán, hogy szükségem lenne pár új nyári darabra, mert a tavalyiak ugye nem jók, mert azok pocakhoz voltak méretezve, a korábbiakból meg egész egyszerűen kifogytam. Plusz kellene egy bikini hasonló okokból. Szombaton voltunk ugyan a Pólusban, meg az Ázsia centerben is, de nekem nem sikerült venni semmit, mert miután kb. 5 bikinit próbáltam fel a Hervisben, ahol egyébként kiárusítás van, és egyik sem volt jó rám, és a kiárusítás jellegéből adódóan méretválaszték az már nincsen, így elég hamar besokaltam a vásárlástól. Viszont most hogy hőség van, és a hétvégén Szentesre utazunk, aztán én meg Matyi Ózdon nyaralunk, és sanszos egy strandolás is így muszáj kicsit összeszednem magamat, és ma este elvisz Feri vásárolni.

Antinőségemhez még hozzátartozik, hogy nem lakkozom a körmömet, nem járok manikűröshöz. Szép frizurát és szép sminket szeretek magamon, de megcsinálni egyiketsem szeretem, nem is tudom. Öltözködés terén is jobban érzem magam kényelmes farmerban, trikóban, mint kisszoknyában és magassarkúban. Néha kedvem támad azért egy-egy csinosabb darabhoz, de nem igazán jellemző. Matyival meg abszolút a kényelmes könnyen kezelhető ruhadarabok híve lettem.

Meleg van

Hőség, hőség és hőség. A lakásbna most már 28 fok van,ami hajnalra kicsit lejjebb kúszott ugyan, de mos tmár megint megindult felfelé. Folyik rólunk a víz. Próbálom a lehető legjobban hőszigetelni a lakást, lefedni minden rést, ahol beszökhet a meleg. Kevés sikerrel. A legelkeserítőbb az egészben, hogy tavaly pl. amikor igazán nagy forróság volt odakint, az a bizonyos 40 fok, akkor bent is 38 volt, szóval, hol itt még a vég? Tegnap du. a terszon pancsiztattuk Manót, mert szegény már tapadt az izzadságtól. Nagyon élvezte, teljesen ellazult a langyos vízben. Szerintem ma is sort kerítünk majd egy ilyenre, de csak később. Mindezek ellenére egész jó éjszaka van mögöttünk, mindenki aludt mint a bunda,beleértve Manófőnököt is. És ami a legjobb volt, az az, hogy miután Máté elaludt kiültem a teraszra, kellemes szellő fújdogált, szívtam magamba a friss virágillatot, élveztem a hűs levegőt, és a Tokaji Aszút. Kellett volna még egy kis tengermorajlás a háttérbe, de ha becsuktam a szemem elképzeltem hogy az imádott tengerpartomon heverészek, gondtalanul, vidáman, boldogan. Remélem nem csak álom marad, és lesz még erre módunk. Ilyen nyári estéből szeretnék még sokat, sokat.