Megint... vagy még mindig

Az, hogy minden rendszeres időközönként visszatérő köhögőrohamom közben ki akar szakadni a tüdőm, az, hogy fáj a hátam és az egész mellkasom, és ráz a hideg, az, hogy felváltva vagyunk jobban-rosszul Apával, attól függően ki vett be épp gyógyszert, ez mind eltörpül amellett, hogy vasárnap este Máténak még vizes borogatással sem sikerült teljesen lehúzni a lázát 39.8-ról, és amellett, hogy Milánt tegnap délután AZONNAL kórházba akarta küldeni a doktornő. Végül látva az elkámpicsorodott ábrázatomat, csak beutalót kaptunk, meg egy lázcsillapító injekciót, és a lelkünkre kötötte, hogy BÁRMI van, akkor bevisszük. Szerencsére nem volt semmi. Bár éjjel 10 percenként megébredt, de nem volt forró, nem sípolt.

Mára mind a ketten jól vannak. Máté teljesen lázmentes volt egész nap, és Milánnak is csak hőemelkedése volt.

Ők már gyógyulnak szerencsére!

Már csak nekünk kell összeszedni magunkat!

Egy 13 hónapos mindennapi csínytevései és egyebek

Tudtam, hogy az 1 éves szülinap egyfajta vízválasztó lesz Milán, és egyben az én életemben is, és mily meglepő ez így is lett.

Csak hát valahogy nem jól választódott ez a víz!

Emlékszem Máté 1 éves kora után kezdett kezelhetőbbé válni. Kezdett önállósodni, már nem igényelte folyamatosan az én 10 cm-es közelségemet, és amikor végre elindult, akkor pedig egészen új távlatok nyíltak meg előttünk. Ekkortájt kezdtem kicsit fellélegezni, és látni a fényt az alagút végén. Nem véletlenül mertem rábólintani a Kistestvérre, azért mert ekkorra Matyival tényleg minden más lett, könnyebb...sokkal könnyebb.

No nem úgy Kishercegünkkel!!!! Akinél a változás villanásnyi idő alatt  következett be, amint elfújta az 1 darab gyertyáját a tortáján. Csakhogy, az addig örökmosolygós, türelmes kis cukorbogyóból egy hisztifőnök lett, aki akaratos, aki mindig rosszban sántikál, aki nem hallgat a szép szóra, (de a csúnyára sem), aki azt hiszi, hogy ha azt mondom neki, hogy irgumburgum, meg enyebejnye, akkor azt mókából teszem, és jól a képembe vigyorog, miközben épp az asztal alatt feküdve a konektorból rángatja ki a zsinórokat, vagy a dvd játszóból veszi ki az usb-t és rágcsálja, mint egy gumifogkefét, vagy valami hasonló.

Mert leszámítva azt az elenyésző néhány percet, amikor eltologatja valamelyik kisautót, vagy a golyóvezetőjével játszogat, vagy a zenélő házikót csapkodja a földhöz, hogy kiessenek belőle az állatok, ezeket leszámítva MINDIG valamiben sántikál.

A konyhában nagy kedvence a szemetes kipakolása, ami párosul azzal, hogy az üres joghurtosdobozokba mégegyszerutoljára beledugja az orrát, és alaposan kinyalja, a papírzsebkendőkbe beletörli az arcát vagy lóbálja őket, mintha integetne, és közben huncutul nevet, de úúúúúúgy, hogy egyszerűen nem lehet rá haragudni. Sajnos ezt tudja is a kis büdöse!!!!!

Másik szórakozása (lenne), hogy a mosogatógép fogantyúján vagy a hűtőajtón csimpaszkodik és húzza fel magát, mintha bordásfal lenne. Ez a halálom!

A kamrában kipakolja a szelektív szemetet, a krumplit, a hagymát, feláll a tejeskartonra vagy  az ásványvizekre és tör egyre feljebb és feljebb.

A Máté wc-n van, és Milán véletlenül beszökik, akkor természetes, hogy egyből a wckefét találja meg!

A nappaliban mindenhová felmászik, mindenhonnan ki- és lepakol, mindent kapcsolgat.

A kisszobában kirángatja a fiókokat, és kidobál belőlük mindent!

A hálóban feláll az éjjeliszekrényre és ott riszálja a farát. Vagy az ágyon ugrál és amikor nem figyelek akkor az ágy mögé dob mindent ami a kezébe kerül, a cumiját, a zsebkendőt, a hajcsatomat, bármit.

A fürdőben lepakolja a polcot, hajat szárít, mosógépet nyomogat, öblítősflakont rázogat, szemetesbenturkál, és szétdobálja a szennyest, vagy még jobb, ha már szét válogatva, és összekeveri, esetleg belecsempészik néhány sötét zoknit a fehéringes mosásba.

Az előszobában tisztára nyalja a cipőket, vagy ha ott van a vasaló, akkor kivasalja a szőnyeget. Ha egyiket sem teszi, akkor gyönyörködik magában a tükörben, vagy majomkodik.

Szóval sehol sincs biztonságban! MINDEN percben kitalál valamit, és még szerencse, hogy van neki egy nagy és okos bátyja, mert ha Milán véletlenül ihletét vesztette volna, akkor Matyikának biztosan eszébe jut valami.

Amúgy meg imádjuk! Főleg a múltkori betegsége után, amikor jól rámhozta a frászt! No de ez már a múlté. Az 1 hetes betegség alatt fogyott kb. fél kilót, így most saccperkb 9.5 kilót nyom.

Folyamatosan fogzik, de összevissza növeszti a fogait, alul 3 darab van már egy ideje, most felülre gyúr, eddig 5 van felül, az első 4 és a jobb oldali szemfog, és nagyon növeszti a másik szemfogát. Legalábbis azt hiszem, mert az éjszakai alvásunk percekben mérhető.

Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon tudnék-e még 8 órát egyhuzamban aludni!!!! De valamiért azt érzem, hogy a válaszra még egy darabig várnom kell:)

Egyedül még nem jár, pláne hogy kimaradt egy hét gyakorlás, viszont egyre többet beszél:)))

Gyönyörűen mondja, hogy Appppaaaa:) Kedvencem, amikor a füléhez teszi a telefont és apázik, vagy ha meghallja a szkájp hangját akkor is:)

Ha leejt valamit, vagy ha direkt ledob valamit, azt mondja, hogy hoppá!

Egyébként pedig halandzsázik, ebben is jó mestere Máté:)

Tud nyálaspuszit adni, tapsikolni, és fújni mint szél (ezt Matyitól tanulta):) Ha szkájpolunk, és mondom neki, hogy köszönj el, akkor integet. Ugyanígy integet az ablakból a kukásbácsiknak is:)

A joghurtért még mindig meg van bolondulva, és még mindig zokog, ha elfogy.

Biztos ezer dolgot tudnék még írni róla, de most nemigen jut eszembe más, így most csak ennyi a holnapután tizenhárom hónaposról:)

Gyógyultan

Egy cseppet sem túlzok, ha azt mondom hogy a múlt hét volt az elmúlt 3 év legrosszabb hete... és remélem, hogy a következő 3 évé is az lesz, bár ennyire nem vagyok optimista.

De a lényeg, hogy ha nem is könnyen, de meggyógyultunk. Mátét csütörtök este nyilvánítottam végleg gyógyultnak, amikor az utolsó csepp kakaóját is megitta és kérte a csokiját. Betegen egyiket sem tette, a kakaót csak szorongatta a kezében, a csoki meg eszébe sem jutott. Milán pedig szombat reggelre került olyan állapotba, hogy jóízűen kalácsozgattak Matyival mesenézés közben. Ő ugyan még szörtyög, de az már igazán semmiség ahhoz képest, amilyen állapotban volt a múlt héten.

Így tegnap Máté újra ment oviba, és mivel Apával mehetett, így problémamentesre sikerült az újrakezdés. Délben is azt mondta az óvónéni, hogy "nincs ezzel a fiúval semmi baj!"

A ma reggel már nem volt annyira könnyű menet, de nem az ovibamenés volt a fő probléma, hanem az, hogy Apával akart menni, de ő a héten már nincs itthon. Nyafogott egy kicsit, de nagy gáz nem volt.

Viszont öltözködés közben észrevettem, hogy a fejünk felett virít Máté első oviban készített alkotása:)))) Február 3-án farsang lesz az oviban, és már nagyban készülnek rá, álarcokat festenek.

Ez Máté első ovis műve:)

Amúgy meg nem igazán tudja még mi az a farsang, bár gőzerővel olvassuk az ide vágó szakirodalmat, Bogyó és Babócát, és AnnaPeti farsangról szóló részeit is többek között, így már kezdi kapisgálni mi a lényeg, és már nagyon kíváncsi rá, milyen lesz a BULI, mert lesz arcfestés, meg bűvészbemutató, szóval biztos nagyon fogják élvezni:)

Máté játszik

Máté ül Milcsi bébitaxiján, (húúúú még arról sem tettem fel képet:), boltba megy, rójja a köröket a lakásban rendületlenül.

Kérdezem tőle mit vett a boltban.

- Hát vettem zsebkendőt, gyógyszert, és mézes teát!

Nem nehéz kitalálni, hogy melyik 3 termékkel találkozott az elmúlt 1 hétben a legtöbbször:)

Ma

Napok óta várok arra a mondatra amit ma reggel végre elhangzott Matyi szájából:

- Anya, kenjél még egy szelet kenyeret, éhes vagyok!!!!

Ő már talán célegyenesbe ért.

Milán sajnos még mindig nagyon vacakul van, lázas, köhög, orrfolyós, de nagyon, étvágytalan és nagyon gyámoltalan. Jó lenne már ha ő is kicsit jobban lenne! Mert az a legrosszabb, hogy azon kívül, hogy beadom neki a gyógyszereit nem tudok rajta segíteni, szegényke csak piheg a székében, alszik, és bújna hozzám éjjel-nappal, de én is csupa betegség vagyok, így az összebújás nem a legjobb gyógyszer ebben a pillanatban.

Apró

Elcserélnék 2 db napok óta lázas, fuldokló köhögős, trutymós orrú, éjjel nemalvó, nappal nyűglődő kisfiút (3 éves és 1 éves) 2 db makkegészségesre, legalább egy fél napra amíg alszom néhány órát és én is gyógyulok , hogy aztán újult erővel tudjam ápolni a Kisbetegeket!

Vagy felmondok! Azonnali hatállyal!

Lázasak

Betegek. Máté is, és Milán is. És én sem vagyok éppen jól.

Máté születése után sokáig nem volt beteg, majd egyszer-egyszer megfázott, amit rögtön láz kísért, de nem volt vészes, csillapítottam a lázat, aztán szépen elmúlt minden, ahogy jött. Aztán egyre durvább lázasodások, és betegeskedések következtek, ma már nem lepődök meg, és nem is rémülök meg ha 39 fok körüli lázzal találom magam szemben.

Milán, második gyerekként már nem tudott abba a féltve őrzött burokba születni, amit Matyit körülvette pici korában, így ő értelemszerűen hamarabb elkezdett betegeskedni, de nem kell itt komoly bajokra gondolni, általában orrfolyás, néha köhögés, és persze láz. De néhány nap alatt mindig túl vagyunk rajta.

A sort most is, mint mindig Máté kezdte, ő már csütörtök este dögbeteg volt. Péntekre Milán is csatlakozott hozzá, ugyanazon tünetekkel, valami vírus, de nem influenza, és kaptunk gyógyszereket és orvosi eligazítást, hogy mit szedjenek.

Tegnap este viszont Milán bekeményített. Mivel nem volt túl fényesen, így a korábbi fürdés után nyomban el is aludt, újdonságként, mióta beteg, azóta az ölemben szeret elaludni. De egyszer csak felriadt, és éreztem, hogy brutálforró, süt a feje és az egész kis teste reszket. A lázméréskor pedig majdnem hanyattestem, amikor a mérő 40.3-at mutatott, és még ha levonom a 0.5 fokot belőle, a 39.8 sem túl biztató. Újabb kúp, könnyekkel teli várakozás, hogy javul-e a helyzet. Nem javult, mert még fél óra múlva is 39.2-t mértem. Így előkerült a nagyon utált, és egészen eddig halogatott hideg borogatás, ami végül meghozta az eredményt, és három kör után már egész elfogadható volt a hője, de nagyon gyámoltalan volt.

Az éjszaka ennek tükrében nem telt túl jól. Milán nyugtalan volt, de nem volt már olyan forró, mégsem tudott aludni, csak dobálta magát az ágyban, mellettem sem találta a helyét. Az átvirrasztott éjszaka az én állapotomnak sem kedvezett.

Ma egyelőre stabilak, Máté már kifelé jön, és Milánnak sem volt még akkora láza, de aludni most sem tud, max. ölben, de ha le szeretném tenni , akkor felébred.

Úgyhogy a szép tavaszi hétvégére tervezett összes lehetséges programunknak lőttek. Ehelyett nyomjuk az ágyat. De remélem mielőbb túl leszünk rajta.

Állapotok

Nem könnyű úgy jó anyának lenni, hogy az Egyik a kanapén fekszik hullabetegen és azért nyafog, hogy feküdjek mellé és bújjunk össze, meg különben is vacakul van, és eközben a Másik ereje teljében szétszedni készül a lakást, de legalább is azt szeretné, hogy együtt tegyük mindezt, de semmiképp ne feküdjek a kanapén.

Jó lenne kétfelé szakadni!

Vagy az is jó lenne, ha legalább már este lenne, és alvásidő, mert ebből a napból már eléggé elegem van!!!!!

Persze két nap múlva várható a mai nap fordítottja is abból a szempontból, hogy a Másik fog a kanapén feküdni betegen, és az Egyik szedi szét a házat.

Szép hétvégét!

Mindenre van magyarázat

Milán elromlott. Vagyis mégsem, csak én hittem azt.  Merthogy az 1 éves szülinap mindenképpen vízválasztó, Máté ekkor kezdett el elviselhetőbben viselkedni, hát azt hittem Milánnál ez pont fordítva van, ő most lett problémás.  Meg még arra is gondoltam, hogy az ovikezdés őt is megviseli, ami érthető is lenne, mert nemcsak a Máté kis élete borult fel teljesen, de a Miláné is, hiszen ő is ezerszer öltözik fel egy nap, hogy vigyük és hozzuk a Nagytesót, ő sem akkor kap ebédet mint eddig, és nem akkor aludhat amikor eddig. Szóval még érthető is volt, hogy ő is nyűgösebb,sírósabb,  bújósabb, féltékenyebb, és akaratosabb  lett mint korábban volt. Meg még arra is gondoltam, hogy mivel most a délelőtt csak az övé, így nehezebben viseli, hogy délután Máté is itt van, és ő is bújna, olvasni szeretne, ilyesmi.

Már épp kezdtem magamban valami megoldást keresni a kialakult tarthatatlan helyzetre, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon, amikor tegnap este, majd ma reggel újra megtaláltam mindenre a választ.

Mégpedig a FOGAK!!!!

Persze gondolhattam volna, mert ugye a fogzásra aztán tényleg mindent rá lehet kenni, csak most annyi változás volt az életünkben, hogy azt gondoltam egy szimpla fogzásnál többnek kell a háttérben lennie.

Azt tudtam, hogy felül-elöl növeszt két fogacskát, a ketteseket, ebből a bal oldali  már kint is van, és a jobb oldali is hamarosan készen van. De nem csak ez a jobb2-es a ludas, merthogy tegnap este, mikor hirtelen ötlettől vezérleve újra előkaptam az elfeledett dentinoxot a felső íny hátsóbbik felében is éreztem valami fogkezdeményhez hasonlót. Ma reggel pedig egy nagy sírás alkalmával igyekeztem bepislantani, és feltérképezni, hogy hogy is állunk. És lám!!!! Nemhogy fogkezdemény, hanem egy igazi kész fog látványa fogadott valahol a szemfog tájékán.

Úgyhogy ez volt az oka mindennek, a sírásnak, a nyűgösségnek, a bújásnak, a nemalvásnak, az éjjeli huszonsokszor ébredésnek, nem más. Miért is gondoltam másra????

Milán ezennel 7 fogú!!!! (mindjárt 8)

Ma reggel

Ma reggel a szokásos téblábolás közepette Matyi egyszer csak megszólal:

- Na, akkor készüljünk, menjünk oviba!

És már tolta is le a pizsamanadragját:)

Megérkezvén pedig gyors búcsúzkodás után már rá is vetette magát a tűzoltóautóra:)

Imádom, hogy ilyen okos, ügyes!!!!! Bezzeg  1 hete még magam sem gondoltam volna, hogy valaha megélünk egy ilyen reggelt:)

És azért is örülök, hogy nem kellett csalatkoznom a megérzéseimben, amikor azt mondtam, hogy márpedig Matyinak szüksége van az ovira, a gyerektársaságra, amikor úgy gondoltam, hogy jó lesz ott neki. És lám, tényleg jó!!!!!