Esik

Percenként  kapunk egy röpke záport a nyakunkba. De a labornak csak az egyik oldalán esik, a másik oldalon szépen süt a nap. Persze nem maradt el a szivárvány sem. Azt mondják tél van. Én ebből nem érzek semmit. A tavaszi fáradságom már fel is ütötte a fejét, legalábbis ennek tudom be, hogy képtelen vagyok felébredni, és kimászni az ágyból. Persze ehhez az is közrejátszik, hogy Ferit ezen a héten nélkülöznöm kellett, és így nem volt aki noszogasson. De ma már jön, és minden visszakerül a régi kerékvágásba.

Parti

Tegnap estére meghívtam a kollégáimat magamhoz. Egész jól sikerült a buli, jól elvoltunk. Tamásnak nagyon tetszett a lakásunk, szerintem a többieknek is, csak Tamás volt az, aki nem tudott betelni vele. Neki is, mint nekünk annak idején a kert tetszett a legjobban. Hát igen, a kert valóban jó dolog. Szóval köszönhetően a partynak a tegnap estém igazán jól telt, és már csak 2-t kell aludni, és Feri is hazaérkezik. Persze jó későn kerültem ágyba, így egész nap majdnem elaludtam. Ráadásul most nem is nagyon van munka, szóval tök unalom az egész napom.

Ma

Ez a nap is eltelt, úgy-ahogy. Volt már ennél vidámabb születésnapom is, nem mondom, de azért nem vagyok szomorú, csak olyan ez nekem, mint másoknak a karácsony(amit én utálok), nem szeretek egyedül lenni. De ha már így esett, hát nem tétlenkedtem. Kicsit rendbeszedtem a lakást, mert holnap jönnek a kollégáim egy kis lájtos sörözésre. Közben pedig buta dolgok jártak a fejemben. Régen sok mindent elterveztem, hogy  majd hogy szeretném az életemet hogy alakuljon. Ebben a tervben 28 éves koromra már szerepelt egy gyerek. Ami akár igaz is lehetett volna...., de nem lett. Biztos így volt sorsszerű. Én hiszek a sorsszerűségben. Talán ezért is szeretem annyira Kunderát, mert a könyveiben sokszor megjelenik ez a téma. Most A lét.....-et olvasom. Még csak a felénél járok, és eddig az a kedvenc részem, amikor a véletlenekről ír. Hogy mennyi véletlen kell ahhoz, hogy két ember találkozzon ezen a földön. Így vagyok én a Ferivel is. Néha elgondolkozom, hogy ha másik városba kerülök, akkor ott is biztosan megtaláltam volna társam. Vagy ha Feri nem oda jön, ahova én. Van pár ember az életemben, akivel azt hiszem rossz időben találkoztunk. Akikkel olyan mértékig egy hullámhosszon mozgunk, hogy korábban biztosan szerelmes lettem volna beléjük. De az is lehet, hogy Müller Péternek van igaza, és őket már ismerem az előző életemből(amiben egyelőre nem tudom hogy hiszek-e). De már elég késő is van.

Ünneplős

Régi vágyam volt, hogy megnézzem a tropicariumot. Így kaptunk az alkalmon, és a nyári képeink papírváltozatát a camponába rendeltük. A campona legalább olyan jó hely, mint a pólus. Bár én eredendően plázaellenes vagyok, de ez a kettő nagyon bejön, egyszintes, és családias.

A Tropicarium pedig számomra maga volt a csoda. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, annyira csodálatos élőlényekkel találkoztam. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha teheti nézze meg, iszonyat szórakoztató.

Aztán este Prága, a születésnapomra koccintottunk. Nagyon kedvesek voltak, még ajándékot is kaptam tőlük, egy vajtartót, és egy méztartót, Feri pedig(nem az én Ferim, a másik), egy baromi jó verset írt nekem, amiben minden benne van rólam. Teljesen meghatódtam. Ezúton is köszönöm, ez volt az egyik legszebb ajándék amit valaha kaptam.

TiszaKata

"Szeretek könyvesboltok polcai közt bóklászni a csöndben, nézegetni a könyvek színét, tapintani felületüket, érezni a szagukat, a friss új nyomdafestékét, és kizárólagos intimitást teremteni velük. És aztán mindenek fölött, csak úgy intuíciótól vezérelve, leemelni egyet a polcról, és megtalálni azt az egyet, mely ott éppen akkor nekem szól."

Mintha csak az én gondolataimban járna egy idegen, aki egyébként Tisza Kata, annyira igaz ez a mondat rám is. Érdekes mert Tisza Katát sosem bírtam. Láttam párszor a tévében, hallottam a rádióban, és valahogy mindig borsódzott tőle a hátam. Valahogy a hangja, és ahogy affektál számomra nem tetsző volt. És most ráakadtam a blogjára amiben mindenféle kultúrális élményeit meséli el, és osztja meg velünk a saját véleményét.  És olvasni nagyon jó.

http://tiszakata.blog.nlcafe.hu/

Évelső

Igazán jól indul az év. A szilveszteri bulitól még mindig izomlázam van. Na de sebaj, mert csak csütörtökön megyek dolgozni, addig lesz elég időm a pihenésre. Mivel Feri már ma is dolgozik, így egyedül vetettem be magam a városba. Hihetetlen jó volt, a város még most is olyan buli utáni lagymatag hangulatban van, de én nagyon szeretem ilyenkor. Végig is mentem a körúton a Balhától a Nyugatiig. Ritkán járok a belvárosban, úgyhogy nagyon élveztem. Közben vettem egy jó kis csizmát. Kicsit másmilyen, mint amilyenre gondoltam, de azt hiszem jó vásárt csináltam. Aztán kedvenc Kaiseremben megvettem minden hiányzó hozzávalót a vacsorához, mert ha már itthon vagyok, jó háziasszonyhoz mérten illik vacsorával várnom haza a munkában megfáradt emberemet. Tejszínes karfiolos csirke lesz, ez a specialitásom. Addig meg elütöm az időt itthon.

Képes

Végre, eljött az nap, amikor le tudtam kicsinyíteni a képeket, amiket most fel is rakok ide. A lakásunkról, ami még nincs teljesen készen, és a képekhez képest már több változtatás is történt, de azért több mint a semmi.

...

A karácsonyi felhajtást sikerült túlélnem. A legjobb dolog ami történt, hogy kaptam egy sólámpát. Régóta szerettem volna egyet. El is helyeztem a szekrényen. Hamarosan nagyon szép lesz az otthonunk, 2 hét múlva készen lesznek a függönyök. Gyönyörűek, olyanok, amilyeneket megálmodtam.

Csapongó

Sikerült beszereznem Ferinek az összes tervezett szülinapi ajándékot. (kertésznadrág, és egy könyv a nyulakról, persze torta) Kár, hogy a kanapénknak még mindig se híre se hamva. Pedig a beígért 4-5 hét már régen eltelt. Ez a mi formánk.

Megjött a hideg, így az összes virágot be kellet hordani a teraszról. Most tele van velük a kisszoba. Valamit ki kell találni.

A munkakedvem továbbra sem az igazi. Keresem az okokat. Lehet, hogy már belefáradtam ebbe az évbe. De az is lehet, hogy alapjaiban unom. Most megint rajtam van a "váltani kéne" érzés. Rendszeresen rámtör. Most megint.

Holnap szerencsére szünnap van. A szabad szerdát minden hétre állandósíthatnánk. Most nem megyek haza a temetőbe. Ilyenkor kimegyünk egy temetőbe, és gyertyát gyújtok egy olyan ember sírjánál, akit már senki sem szeret.

Összevissza

Ma volt az első nap, amikor szinte teljesen jól éreztem magam. Lehet, hogy a jövő héten már tornázni is el fogok tudni menni.

Újra indult a céges angol, én még nem voltam ugyan egy órán sem, de azt mondják most sem jobb, mint az előző kurzus. Emiatt nincs is sok kedvem járni. Szerencsére csak hétfőn lesz óra, és szerdán megint szünet lesz.

Sok minden foglalkoztat mostanában, olyan dolgok is amihez igazán semmi közöm. Például Zsolti és Orsi románca, amiről olyan mélyen hallgatnak. Vajon miért nem vállalják a kapcsolatukat, ha egyáltalán van. Aztán a kollégám titkos románca egy másik kollégámmal, amiről azt gondolják, hogy azért mert nem beszélnek róla, nem titokban tudják tartani. De hát ez látszik az emberen. Nem lehet eltitkolni. Aztán még mindig olvasom a másik kollégám blogját, éppen különköltöznek a volt párjával. Zajlik az élet.

Holnap vendégségbe megyünk Petyusékhoz. Most lesz a szülinapja, a 2-dik. Viszünk neki egy tök jó zenélő könyvet. (nekem legalábbis nagyon tetszik). Kicsit izgatott is vagyok, hogy most hogy előttünk is szabad lett a pálya, hogy lehessen egy kisbabánk, hogy fogok reagálni Petyus közelségére.