Összevissza

Ma volt az első nap, amikor szinte teljesen jól éreztem magam. Lehet, hogy a jövő héten már tornázni is el fogok tudni menni.

Újra indult a céges angol, én még nem voltam ugyan egy órán sem, de azt mondják most sem jobb, mint az előző kurzus. Emiatt nincs is sok kedvem járni. Szerencsére csak hétfőn lesz óra, és szerdán megint szünet lesz.

Sok minden foglalkoztat mostanában, olyan dolgok is amihez igazán semmi közöm. Például Zsolti és Orsi románca, amiről olyan mélyen hallgatnak. Vajon miért nem vállalják a kapcsolatukat, ha egyáltalán van. Aztán a kollégám titkos románca egy másik kollégámmal, amiről azt gondolják, hogy azért mert nem beszélnek róla, nem titokban tudják tartani. De hát ez látszik az emberen. Nem lehet eltitkolni. Aztán még mindig olvasom a másik kollégám blogját, éppen különköltöznek a volt párjával. Zajlik az élet.

Holnap vendégségbe megyünk Petyusékhoz. Most lesz a szülinapja, a 2-dik. Viszünk neki egy tök jó zenélő könyvet. (nekem legalábbis nagyon tetszik). Kicsit izgatott is vagyok, hogy most hogy előttünk is szabad lett a pálya, hogy lehessen egy kisbabánk, hogy fogok reagálni Petyus közelségére.