Fúvószenekaros koncert

 E hét kedden tartotta a zeneiskola a fúvószenekari koncertjét, amiben Milán is játszik. 

Nagyon vártam már egy ilyen fellépést, mert amióta Milán zenekarba jár, azóta még csak egyszer volt koncertjük, a legelején, azóta semmi. Milán nem is nagyon szívesen jár, legalábbis tavaly, meg az idei év első felében örökös puffogás volt, hogy nem akar menni, mert őszerinte K.néni örökké cseszteti, meg piszkálja, meg egyébként is szar. 

K. néni a zeneiskola ig.helyettese, zenekarvezető meg tanszakvezető is volt/van egyben, és hát akkoriban többekkel is beszéltem erről, és eléggé egyöntetűen nem szerették, és még Orsi néni, Milán oboatanára, is azt mondta, hogy hát igen, K. néni nem könnyű eset, tudja, hogy vannak vele a iákoknak problémái, de bírja ki még egy kcisit Milán, emrt nyugdíjba készül. 

Szóval reméltük, hogy szeptemberre nyugdíjba megy, de nem ment, mert az a tanárnő, aki átvette volna tőle a ig.helyettességet, na az felmondott és elhagyta a tanári pályát. ( még időben) így nem tudták pótolni, és maradt. 

Karácsonykor szép lehúzó levelet kaptunk K.nénitől, hogy azért nem tart karácsonyi koncertet, mert bénák a gyerekek, mert nem gyakorolnak, meg, meg, meg... nagyon gáz volt, és nagyon felháborító, mert úgy gondoltuk több szülővel egyetemben, hogy ezek a gyerekek nem profi zenészek, nem lehet elvárás, hogy hibátlanul működjenek egy zenekarban ( még) és hogy a szabadidejükben zenélnek, meg járnak próbára, szóval annyit minimum megérdemelnének, hogy bárhogy is, de felléphessenek. Nem mellesleg megfosztva éreztük mi, szülők is magunkat egy élménytől, hogy hallhassuk a gyerekeinket. 

Szóval volt egy kis dühöngés. 

De aztán félév tájékán mintha kezdett volna háttérbe vonulni, mert egy fiatal férfi kolléga kezdte küldözgetni a leveleket, és így írásban nagyon meggyőző és kedves volt, és Milán is mintha kevesebbet ágált volna. 

És akkor végre május elejére megszerveződött egy fellépés! 

Én nagyon vártam, már csak azért is, mert mivel én nyomtatgattam Milánnak a kottákat, tudtam, hogy mi a repertoár, és hogy filmzenés produkciók lesznek. 

Azt persze nem mondta Milán, hogy ő fog a zenészek legközepén ülni, mert akkor adhattunk volna rá rendes inget is :-) NA jó, rendes volt rajta, de mivel vasárnap estefelé írt egy emlékeztető emailt András bácsi, hogy akkor ne feledjétek mikor-hol- és színes ing, akkor kicsit megállt bennem az ütő, mert fehér inge van mindenkinek, de színes? Végül csak sikerült előkotorni valamit a szekrényből. 

Ott van középen, rózsaszín-fekete kockás ingben. PErsze egész előadás alatt nem sokat láttunkk belőle, mert ügyesen a kottaállvány mögé bújt, de a haja az jó volt :-) 

A koncert nagyon jól sikerült, szerintem. Igazán szépen játszottak a gyerekek. Bár nekem minden gyerekmuzsika nagy élmény, de ezt sokszor mondtam már, és tartom is, hogy gyerekeket hallgatni, ahogy zenélnek nekem maga a csoda! 

Reméljük, hogy Milánnak is volt olyan jó élmény, hogy ne akarja abbahagyni, és folytassa az oboát, mert egyébként meg Orsi néni szerint is nagyon tehetséges, és kár lenne érte.