2023. május 7., vasárnap

Marci a kupadöntőn

 Néhány hete Marci teljesen bezsongva jött ki a suliból a kis barátjával együtt, hogy képzeljem el, hogy van lehetőségük elmenni a kupadöntőre. Épp edzésre mentünk, és egész úton teljesen be voltak zsongva, és hogy ugye elengedem Marcit, meg Koppány is hogy remélei őt is elengedik, mert hát elég későn kezdődik és sokáig tart, ráadásul szerdán, szóval nem pont gyerekbarát időpontban volt. 

De hát hogy mondhattam volna nemet? Pláne, hogy Marci ki is játszotta az aduászát, hogy hát tudod anya, hogy én Zete drukker vagyok, muszáj ott lennem! 

Úgyhogy szerdán este Marci meccsre ment. 

6-kor indultak a suliból, és a napközis nénijük is ment velük, meg még vagy 40 gyerek meg néhány pedagógus is. Marci már nem jött haza a suliból, mert én szülőire mentem, Feri meg csak elhozta tőle az iskolatáskáját, de jól eltöltötték az időt odabent, rajzoltak transzparenseket, meg jól felspanolták egymást :-)






Én nagyon izgultam, hogy a meccs alatt, egyrészt, hogy nehogy kikapjon a zte, mert akkor biztos, hogy Marci sírva is fakadt volna, másrészt, hogy ne legyen hosszabbítás, meg tizenegyes, mert sosem érnek haza. A két kívánságomból az egyik az teljesült is, az, hogy a ZTE lett a kupagyőztes, igaz, erre jóóóóó sokat kellett várni, mert a hosszabbítás utolsó 2 percében lőtték mind a két góljukat.


Jóóó későn értek haza, Feri meg Milán mentek érte az iskola elé, és állítólag egész hazáig csacskaságokat fecsegett, hogy eddig is nagy zete drukker volt, de most már nála nagyobb biztos nincs is a világon, és még az ágyba is zeg-zeg- zalaegerszeg kiabálással vonult. :-) 

Reggel mondjuk nem volt túl  fitt, de délelőtt írt Kincső néni, hogy nem volt velük semmi baj, és hogy Marci nagyon cukin drukkolt. 

És ennek örömére, mennek majd a Magyarország-wales U17-es akármire is, amire már rögtön elkezdődött az ugye, ugye... hát hogy lehetne nemet mondani mikor ennyire kis boldog? 


 


1 megjegyzés: