2016. február 2., kedd

Őkmondják

A koripálya mellett sétálgatunk Marcival, ahol még ott áll egy színpad. Az adventi időszakban voltak ott valami programok, de idén mindegyikről lemaradtunk. De a színpad az ott áll, rendületlenül. 
Marci:- Anya, lesz koncert?
-Nem, nem lesz. 
- De miért nem lesz?- duzzog kitartóan

- Mert karácsonykor volt, de már nincs karácsony. Már január van. 
- De karácsony van! Nézd, ott a karácsonyfa! Karácsony van! Mikor lesz koncert?
És valóban ott virít még a két izzóban pompázó fenyő a koripálya mellett.

Marci:- Mikor megyünk koncertre?
Milán:- Koncert csak a Balatonon van, Marci! 

Szombat este az esti rituálék alatt, míg fürdenek, felöltöznek, stb... megy a tévében a Dal. Félszemmel nézzük, félfüllel hallgatjuk, de a fiúk a kanapéra telepednek, és érdeklődve figyelik. 
Máté:- Mikor jön Gáspár Laci?
- Nem tudom. Miért lesz Gáspár Laci is?
- Biztos lesz. 
Meghallgatunk még vagy két nótát, és egyre csak hajtogatják, hogy mikor jön már Gáspár Laci. Ekkor eszembe jut, hogy bizonyára összekeverik a műsort a Sztárban sztárral, és erre hivatkozva elsöpörjük őket aludni. 
- Ez nem az a műsor, itt nem is biztos, hogy lesz Gáspár Laci. 
Elmennek. Lefekszenek, isznak, puszi, betakar, simisimi, puszi, fejek a párnára. 
Épp megint kényelembe helyezem magam a nappaliban, amikor a következő fellépőt jelentik be: Gáspár Laci!
Jófej vagyok, szólok nekik, hogy most jön Gáspár Laci, ha akarják, jöjjenek vissza, és nézzék meg. Jönnek is nagy slunggal. ( Reggel 7-kor bezzeg több idő kell ahhoz, hogy kipattanjanak az ágyból :) )
Laci épp belekezd a dalába. Nem maradtak le semmiről.
Milán megáll a szoba közepén, és csodálkozva a képernyőre mered.
- Ez meg ki????
- Hát Gáspár Laci. Őt vártátok.
- Ja. Azt hittem ő másképp néz ki. 
( Mondom én, hogy összekeverték a sztárbansztárral) 

Máténak a Csókai csókát kell megtanulnia.  Egy idő után persze már mindenki ezt kántálja, de Milán mondjuk még csak 1 versszakot  tud belőle, amikor Máté már mondjuk 2-t. 
Milán:- Én csak eddig tudom. 
Máté:- Én tudom tovább is, mert nekem már öblösebb a fejem, Milán.  

Hazafelé sétálunk a fociról tegnap este. 
Milán:- Anya, szerinted én hol fogok feleséget találni?
- Hát azt én nem tudom, Milán. 
- Egyáltalán hol lehet feleséget találni?
- Iskolában, munkahelyen, vagy buliban, vagy a barátaid között, mindenki máshol talál. 
- Téged hol talált meg Apa?
- Engem az egyetemen. 
- Kíváncsi vagyok, hogy én hol fogok feleséget találni... -tűnődik. - De ha sokáig nem találok, akkor majd Klárimamát fogom elvenni, mert neki nincs férje. 
- De Milán, azt nem lehet! Akkor vérfertőzésesek lesztek!- torkolja le Máté azon nyomban.


Reggelizünk. Hétvégi szokásos tojásrántotta. Marci húzza az orrát. 
- Én nem szeretem a tojást. Én nem eszek tojást, csak rántottát!

2 megjegyzés:

  1. Nálunk is szokásos reggeli hétvégén a rántotta (többek között). Igyekszem érzékeny lenni arra, hogy most éppen mire van gusztusuk a gyerekeknek, mi a trend....eszerint kanyarítok rántottát vagy tükörtojást. :) Sajnos a bundás kenyeret nem szeretik. :(

    VálaszTörlés