2016. február 17., szerda

Marci és a csoki

Hétvégén az unokatesók szülinapját ünnepeltük. Összegyűlt a család, és minden gyerek kapott egy-egy tábla csokit, amit én azon sebtiben az enyéimtől be is gyűjtöttem, és eltettem egy szatyorba, ugyanis nagy tortázásnak néztük elébe, semmi szükség nem volt akkor a csokira, jó lesz ínségesebb időkben, amikor nincs sütemény. A szatyrot azonban gondatlanul ott hagytam az előszobában.
Csak mikor már este hazamentünk a tesóméktól anyukámhoz, és pakolom ki a szatyorból a dolgokat, akkor látom, hogy a 3 csoki helyett, csak kettő figyel ott a szatyor alján. Azt hittem először, hogy lehet, hogy lyukas a szatyor, és elhagytuk, vagy kirántottam valamivel, vagy ott maradt, de nem! Marci vetkőzés közben ártatlan képpel mondja, hogy az ő megette!!!!
- Az egész táblát????- kérdem hitetlenkedve
- Igen!
- Komolyan?
- Igen!
- És mikor etted meg?
- Ott, Csongornál a szekrény mellett.
- Megetted egyedül az egész tábla csokit????- még mindig nem akartam elhinni.
- Igen, én egyedül!
- És nem kellett volna legalább megkínálni belőle a többieket?
- Nem kellett volna!!!! Mindenki kapott saját csokit! 

Uncsitesók ( Máté duzzog)
 

3 megjegyzés:

  1. :))) Nem semmi, hogy nem vettétek észre. Persze a csemeték gyorsan betolnak egy tábla fincsi csokit, ha alkalmam nyílik rá én is....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vettük észre, mert mi a másik szobában voltunk. Azt láttuk később, hogy csupa csoki, de az meg pont egybeesett egy szelet kinder osztogatásával, és azt hittük azt maszálta úgy szét.

      Törlés
  2. Épp igaza van. De vajon akkor is úgy gondolja majd, hogy mindenkinek járt egy tábla, amikor a testvérekét osztod szét? :D

    VálaszTörlés