2016. február 28., vasárnap

K1-K2

A hét örömhíre volt, még kedden, hogy Milán végre egy csoporttal feljebb került az úszáson. Már egy ideje kerülgetjük a magasabb szintet, de az a fránya háton siklás valahogy nem akart összeállni, és a nélkül nem mehetett tovább, mert itt már mélyvizes úszás is van 50%-ban, 25-ös medencében siklanak majd oda-vissza, a többi edzésen kisvízben technikáznak. 
Szóval megküzdött érte rendesen, megéltünk néhány mélypontot is, amikor már teljesen elvesztette a motivációját, és nem akart menni többet. A legnagyobb rúgást egy hónappal ezelőtt kapta, amikor Máté váratlanul bejelentette, hogy hogy ő meg K2-s lett, azaz ő is lépett egy szintet. Erre egyáltalán nem voltunk felkészülve, de Máté sem szerintem, mert sosem mondta, hogy szó van róla, hogy esetleg átkerülhet, nekem meg annyira Milán előbbre jutása lebegett csak a szemem előtt, hogy föl sem merült bennem, hogy Máté is előbbre juthat. 
Szóval nagy most a boldogság, és most új lendületet kapott végre Milán is. Kedd óta csak azt hajtogatja, hogy már nagyon várja, hogy kezdő1-es legyen, és hogy mikor lesz már megint kedd, és csak ugrabugrál, meg hebrencskedik. 
Ennek örömére kapott egy új úszószemüveget, mert a régi mindig szétesett, és el is hagytuk valahol, nem tudom, mindenesetre nem találom már egy ideje. Az úszószemüveghez pedig volt egy új sapka is. Szép narancssárga. :) Rikító. 
Tegnap délután be is öltöztek úszóversenyzőknek. Sapka, szemüveg, köntös, és abban lébecoltak itt a lakásban. Milán az új sapkájában vacsizott, abban fürdött, talán még abba is aludt volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése