Ovis anyák napja Milánnal

Izgatottan vártam Milán ovis ünnepségét. A karácsonyi műsorban nemigen akart részt venni, mert álmos volt, mert Máté is ott volt, és könnyebb volt az ő háta mögé bújni. Most változtattunk a stratégián, és most ott aludt az oviban, hogy szépen a többiekkel együtt készülhessen el, hangolódhasson a műsorra, és most egyedül mentem, nem volt senki zavaró tényező, és így sokkal felszabadultabb is volt a saját kis közösségében. 

Milán csoportjától már eleve mindig el vagyok olvadva. Egy szimpla hétköznap reggel is mosolyt csalnak az arcomra, ahogy ülnek a kis asztalnál és reggeliznek, ahogy jönnek-mennek, tesznek-vesznek. Olyan kis tündérbogyók :)

Milán is nagyon készült. El-elcsöppentett egy-egy információt, hogy épp mit csináltak, vagy belesúgta a fülembe, hogy "festettünk szivecskét az anyukáknak". Az "anyukám, anyukám találd ki" kezdetű versikét pedig már napok óta zengte a lakásban. Milán egyébként is a hízelgés nagymestere, nem ritka, hogy csak úgy megölel, és azt mondja, " nagyon szeretlek anyukám!" Szóval borítékolható volt, hogy ezúttal is megdobogtatja  majd a szívemet. 

A műsor, amivel készültek nem csak az anyák napjáról szólt, hanem egy kis összefoglaló is volt a féléves tanulmányaikból. Mondókáztak, körjátékoztak, és borzasztó aranyosak voltak!!!! És minden gyerek olyan szépen, ügyesen részt vett az éneklésben, hogy csak úgy zengett a csoport az éneklő gyerekhangoktól. 

Az anyák napi verseket egymással szembefordulva mondták el. Mármint az anyukákkal szemben. Hát... nem mondom, hogy nem kellett néhány könnycseppet elmorzsolnom :) 

Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el. 

(Ágai Ágnes részlet)

" Édesanyám,
virágosat álmodtam,
      napraforgó
virág voltam álmomban,
      édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
      napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál."

                  (Ágh István)

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.

Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki
a virág.

Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.

(Donászy Magda: Édesanyámnak)

 Milán rajza rólam:

A nagymamákat is köszöntötték. Aranyos verset mondtak, sosem hallottam még.

Molnár Endre: Nagymamánál

	Nagymamámhoz menni nagyon szeretek, habos kávé vár ott s tortaszeletek. Kalács is van nála, benne mazsola, legédesebb mégis az ő mosolya. Nagymamámnál lenni mindig csodaszép, jó uzsonna után vár a hintaszék. Amíg ringatózva beszélek vele, simogat mindig lágyan a keze. Én a nagymamámat nagyon szeretem, mert csak szépet és jót ad mindig nekem! S úgy köszöntöm este, ha megyek haza: Viszontlátásra drága nagymama.

(csak a piros részeket mondták)

Az én kis barnaszeműm

Nagyon jó hangulatú félórácska volt, amit együtt töltöttünk. Most is azt éreztem, amit karácsonykor is, hogy nagyon meleg szeretetburokban vannak ezek a csillag csoportos gyerekek, és minden oldalról csak úgy sugárzik feléjük a szeretet. Remélem, hogy a hátralévő két évben sem fog ez változni.