Szilveszter

Az év utolsó napján Szentesen ébredtünk. Mintha tavasz lett volna. Verőfényes napsütés, szansánj, heppi. Tettünk is a skacokkal egy görkorikört a folyóparton. 

Gyors ebéd után pedig autóba pattantunk, és keresztülszeltük az országot. A tavalyi szilveszterünkből okulva, amikor ugyancsak Szentesről hazaérve a lakásban 6 fok fogadott bennünket, idén nem kockáztattunk, jó előre belejelentkeztünk a tesómékhoz. Gondoltuk, hogy a fiúknak milyen jó lesz együtt bulizni. 

Az út teljesen eseménytelen volt. A fiúk kicsit későn aludtak ugyan el, de elaludtak, és nagyjából Szolnoktól (itt gondoltam a szolnoki ismerőseimre :)) az út nagy részén aludtak. vagyis aludtak volna, ha Eger előtt nem állítanak meg az rendőrök igazoltatni. De megállítottak, és ez elég is volt ahhoz, hogy a Marci felébredjen. Igaz, ez után még visszacsukódott a szeme, de a következő piros lámpánál viszont végleg kinyílt, de szerencsére nem emlékszem, hogy nagy sírást csapott volna hazáig. Milán pedig majdnem a házig aludt. 

Az este, nem meglepő módon újra Milán szülinapjával kezdődött, aminek ő nagyon-nagyon örült. Komolyan nem tudom, hogy mikor fogom tudni megértetni vele, hogy a születésnapja csak 1 nap van, a többi csak ünneplés. Neki a születésnap akkor van, amikor ünnepeljük, azaz nagyjából 1 hétig tart folyamatosan :)

Mielőtt még a  a fiúk letámadták a gyerekszobát, és volt nagy dzsembori.

Majd Máté egyszer csak belázasodott. Kapott lázcsillapítót, és el is ment aludni. A hője úgy-ahogy lejjebbment alvás közben, de nem volt igazán tökéletes. Marci, bár hullafáradt volt, és keresztbeálltak a szemei, nem akart aludni. Nem lehetett letenni, se a másik szobában, se a hintaszékbe, se ölbe nem akart elaludni. Igaz, nem volt nyűgös, sőt.. pörgött ezerrel, de egy idő után már rossz volt ránézni, és végül már csak csetlett-botlott. 

Milán fél 10 körül már mondogatta, hogy menjünk Klárimama házába aludni, de hiába mondtuk neki, hogy feküdjön le a másik szobában, erre nem volt vevő. Inkább kitartott a végsőkig. Fél 12-kor még összerakott mamával egy kirakóst, amolyan évzárásképpen, majd idő előtt megitta a koccintós italát, de lelkesen újratöltötte a poharát, hogy tudjon koccintani, mert üres pohárral nem koccintunk, ugyebár. 

 

Az újévi első. A fáradtszemű MarciÚr.

Milán és Csongor még megnézte az ablakból az újévköszöntő amatőr tűzijátékot, majd életet leheltünk Mátéba, aki már sokkal jobban volt ekkorra, és elmentünk aludni. Út közben még láttunk néhány tűzijátékot, és a fiúknak nagyon-nagyon tetszett. Akár hajnalig is ott álltak volna a ház előtt újabb és újabb lövésre várva, de egy idő után szerencsére nem jött több, így hajlandóak voltak felvonulni aludni. 

Marci persze hozta a formáját, és nem aludt egy percet sem. Mondhatnám, hogy biztos túlpörgött, ha nem tudnám, hoigy ez nála majd' mindennapos, hétből legalább 3-4 éjjel nem alszik, vagy nem rendesen. Szóval egy teljesen átlagos Marciestét produkált. Hogy ez éppen szilveszter éjjelére esett? Hát az Marcit kevésbé hatotta meg. 

Máté éjjel még melegecske volt, és mivel az ilyen tünetnélküli láz nála torok ill. mandulagyulladással szokott párosulni, ezért az új év első napját az ügyeleten kezdtük. Bár Máténak látszólag semmi baja nem volt, nem fájt neki sehol, és a kedve is a szokásos gyagyáskodós volt, de gondoltuk, ha van benne mégis valami, akkor jobb minél előbb megkezdeni a gyógyszeres kezelést. Az ügyeleten nem volt senki rajtunk kívül. A doktornő 2 másodperc alatt átnézte Mátét, meghallgatta, torkába nézett, de nem látott semmit, és kijelentette, hogy nincs semmi baja, ha láza lesz megint, akkor csillapítsuk a lázát. Hát jó. 

Örültem is meg nem is, mert nem tűnt túl meggyőzőnek.  Mindenesetre a láz nem jött már vissza sem aznap, se később, szóval mégiscsak igaza lehetett. Bár szerintem bújkálhat/bújkálhatott benne valami, mert nem lesz csak úgy lázas a semmitől. Na mindegy.

Hát így kezdődött az új évünk. Jól is, rosszul is, aztán majd meglátjuk. Fő az optimizmus idén is! 

És mivel jól elcsúsztam ezzel a szilveszteri bejegyzéssel, ezért én most kívánok minden régi és új olvasómnak nagyon boldog 2014-et. A régieknek köszönöm, hogy tavaly is kitartóan olvastatok, kommenteltek, az újaknak köszönöm, hogy csatlakoztak, és remélem velem tartotok idén is!