Hagyományőrző szülinapi strand Makón

Tavaly volt az első alkalom, amikor Milán kérésére a szülinapján strandolni mentünk. Idén már kérnie sem kellett, magától értetődő volt neki is és nekünk is, hogy Milán szülinapján, amolyan ünneplésként, előszilveszterként, és évzárásként megint elmegyünk a makói Hagymatikumba. 

Ebéd után indultunk, azt feltételezve, hogy a skacok majd kicsit pihennek az autóban. Aludtak is valamennyit, igaz, közel sem eleget, de amikor felébresztettük őket a parkolóban, akkor nem volt egyiknek sem ellenvetése. Talán Marcit kivéve.

A fiúk pikkpakk úszóbugyira vetkőztek, és már a vízben is voltak. Marci az elején nehezen aklimatizálódott. Álmos volt, fáradt volt, és csak bújni volt kedve. Máté rögtön a vízsugár alatt termett, és nem is láttam eztán belőle sokat.

 Én a jeles alkalomból egy szaunajegyet is kaptam a fürdőjegyem mellé, így én amint vízbe raktam a skacokat és lőttem pár párás fotót, a szaunavilág felé vettem az irányt, és rongyosra izzadtam magamat a gyógynövényes szaunában. 

Mire visszaértem Marci már a tocsogóban tocsogott, a nagyok már túl voltak néhány csúszáson, és mély vizet követeltek, így aztán átvonultunk a középső élményrészbe, és nagyjából itt töltöttük el az ott töltött idő nagyobb részét. 
Máté már  ügyesen boldogul akkor is, ha nem ér le a lába, Milánnak még kell a karúszó, de már őt sem zavarja, ha víz alá kell mennie, sőt volt, amikor direkt kereste a lehetőséget, hogy víz alá bukhasson. Míg tavaly a csúszda volt a legnagyobb ász, és a "mélyvízben" nem nagyon szerettek lenni, most egyértelműen a "mélyvíz" volt a favorit. Az össze medencét körbejártuk, sodródtunk, kettéváltunk, összetalálkoztunk. Milán időként odavetette a nagyvilágnak, hogy neki ma van a szülinapja, és ez most az ő szülinapi strandja :) Hát azt hittem ott zabálom meg  a fürdőnadrágos farával együtt!!!
Máté Ferivel sordófolyósózott, meg egyebek, mi pedig Milánnal és Marcival keltünk útra.
Milánnak a fénybarlang tetszett a legjobban, aminek nagyjából annyi a lényege, hogy viharhangokat ad, dörög, villámlik, és felülről esik az eső, közben pedig mindenféle színnel világítják meg a vizet. Kábé 150-szer mentünk át a kék-sárga-piros-zöld-fehér vizen Milánnal, annyira élvezte. Én, Marcival a bal karomon nem annyira, de mivel semmiképpen nem akart beleülni a sárga úszógumiba, muszáj volt ölben cipelni. Hát nem mondom.... víz ide vagy oda, fél óra után erősen éreztem a 10 kilóját a karjaimban.
Hogy szép keretet adjunk a napnak, a strandolást csúszdázással fejeztük be, Vagyis a fiúk. Én szaunával. Marci pedig a játszósarokban ténykedett, végkimerülésig.

Csúcsszuperül éreztük magunkat!!!! Már nagyon várom a következő év végi strandolást, amikor már Marci is jobban ki tudja venni a részét a buliból!
Farkaséhesen és hullafáradtan mentünk haza, ráadásul brutálködben, szinte az orrunkig sem láttunk. Egyikünket sem kellett altatni.

Azt hiszem idén is rendesen megünnepeltük Milcsikét!