2013. október 23., szerda

A brnói Špilberk várban

A várhoz egy laza, kellemes sétával fel lehet jutni. Menet közben lehet gyönyörködni a hulló falevelekben, és visszanézve pedig magunk alatt látjuk Brnót, és a Katedrálist. A fiúknak persze a domboldalon már elfogyott a lelkesedésük, oda lett a nagy hangjuk, pedig tényleg nem volt megerőltető séta, csak hát fölfelé kellett menni. Percenként akartak megállni inni, enni, pihenni, és dobták be a menjünk inkább vissza az autóhoz szlogent.




A Spilberk várat a 13.században építették, majd később az Osztrák-Magyar Monarchia legszigorúbb börtönévé vált.
A vár falainak köszönhetően a Harmincéves háborúban  a várost sikerült megvédeni a svéd támadásoktól. A sikeren felbuzdulva kezdték el a vár további bővítését és megerősítését. 
A rettegett várbörtönben először protestánsok, majd a monarchia ellenségei, többek között magyar jakobinusok, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevői raboskodtak. 1795. végén 3 hónapig itt raboskodott Kazinczy Ferenc, először egy föld alatti cellában, később egy emeleti fogdában. A cella megtekinthető a kazamatában, és egy emléktábla is jelzi. 


A várat szabadon körbe lehet járni, kapun belül is. Csak a kazamata a fizetős, meg a főépületben lévő állandó- és időszakos kiállítások. De ezeket mi úgysem gondoltuk, hogy megnéznénk. Még a börtönt gyerek nélkül csak-csak, de gyerekekkel semmiképp, bár elméleti síkon őket persze nagyon érdekli minden ilyesmi, de látványilag nem nekik valók a szűk, sötét, nyirkos folyosók, kínzókamrák. Azok meg pláne nem. 
A vár több szinten megkerülhető, lehet menni a várfalon kívül is, a várfalon belül is, és végül be leehet sétálni egészen a vár területére, a várfalakra, ki lehet nézni,rá lehet látni a városra,  be lehet kukucskálni kis szellőnyílásokon, lövőréseken. Nagyon klassz! Tényleg. Nekünk nem is kell ennél több ahhoz, hogy elégedettek legyünk, és átéljük a várfeelinget. Maga a vár épülete pedig nagyon szépen fel van újítva.




Szerencsénk volt, mert éppen a vár bejáratánál ácsorogtunk, amikor felcsendült egy harangjáték, így hát elindultunk a hang után, be a vár udvarára. Az utolsó udvar legtúloldalán voltak a falon különféle méretű harangok, azok adták a zenét. ( most már csak cd-ről játszák le óránként, de ezekkel a harangokkal vették fel.)







Lefelé már könnyebben ment a séta.

 Búcsúzóul még a Katedrálisra is rá tudtunk nézni:




Visszafelé az autóhoz már gyakorlatilag csak átvágtunk a városon, csak némi elemózsiát vettünk magunkhoz út közben a mekiben. Ezután következett csak az igazi ámokfutásunk, mert Milán félúton kitalálta, hogy neki kakilnia kell. Mostazonnal! Ami amúgy tök jellemző Milánra itthon is, hogy már csak akkor rohan a vécére, amikor már SOS kell neki menni. Szóval Milán beriasztott. A mekibe visszamenni már nem lett volna értelme, úgy gondoltuk, hogy sietünk a parkoló felé, és a pályaudvaron majd biztos lesz vécé, hacsak addig el nem felejti. Persze nem felejtette el, sőt egyre inkább sürgetett, hogy nagy baj lesz. Vicces volt egyébként, ahogy sopánkodott, hogy már nem bírja sokáig, mert a kakija már ki akar jönni a bugyijába. Szedtük a lábunkat, végre elértük a buszállomást, ahol ki volt írva, hogy vécé az csak a vonatállomáson van, innen 150 méterre az aluljáróban. Itt már majdnem futottunk. Igen, családilag, mind az 5-en. Na jó, Marcit toltam a babakocsiban. A skacok lementek az aluljáróba, én ide már nem követtem őket, de aztán elmesélték, hogy ott zárva volt a vécé, de elirányították őket a szomszédos plázaszerű épületbe, annak is a 3-dik emeletére. Megvolt a vécé, hurráááááá, örömünnep, Milán sem kakilt be! Viszont addigra már a vécébe sem tudta elvégezni a dolgát. Szóval tulajdonképpen potyára futtatta meg az egész családot :) 
Én a végén jót nevettem a sztorin, de Ferinek, aki végigfutotta vele az aluljárót, aztán a plázát, hát... neki nem volt annyira őszinte a mosolya :)

Így ért véget a brnói kalandunk. Nem indult olyan jól, de végül nagyon sikerült. 
Brnóba lehet, hogy még fogunk menni, de akkor valószínű már csak a bevásárlónegyedig jutunk el, hogy pótoljunk néhány  dolgot, amit itt az apartmanban szomorúan végezte. Ezideáig egy fiúk által összetört tál, és egy általam kicsorbított bögre a mérlegünk, és remélhetőleg már nem is lesz több a rovásunkon.

A fiúk kedvenc autója volt :


5 megjegyzés:

  1. Lassan írhatnál egy utikönyvet, Bea! Egy dedikált példány már el is kelt :)

    VálaszTörlés
  2. Itt mi is voltunk! Jó látni ezeket a képeket, visszajöttek az emlékek, elő is keresem a képeinket!
    Most jutottam ide, most olvasok még vissza sok mindent. Köszönjük a beszámolóidat az elmúlt hetekről, gyönyörű helyeken jártatok, nagyon jó, hogy megosztottad velünk, így kicsit mi is ott lehetünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És az új borítókép is nagyon cuki a fiúkról!!!

      Törlés
    2. Köszi :) Örülök, ha szívesen olvastad, és szép emlékeket sikerült előcsalogatnom :)

      Törlés