2012. július 22., vasárnap

Helyzet

Így a harmadik terhességem végefelé járva lassan már mondhatom, hogy hagyománnyá válik, hogy a véghajrában valamivel mindig megparáztatnak, vagy megparáztatom saját magamat. Az általános para mindig a hegszétválás szokott lenni, amitől én valahogy sosem tartottam, nem tudom miért, valahogy belülről éreztem, hogy nem lehet ezzel baj. Aztán Milánnal ott volt, hogy idejekorán be akart fektetni a doki, hogy szem előtt legyek, ugyancsak a hegszétválástól tartva. Ezt végül sikerült kibekkelnem. A befekvést is, meg a szétválást is. 
Ennek tükrében mikor tegnap este orvostlátogatni mentem, mindenre fel voltam nagyjából készülve, hogy majd beszélünk mindenféléről, hogy meddig várjunk, kivárjuk-e, hogy Simi jelezze hogy ki óhajt jönni, vagy programozzunk előre, satöbbi. 
Aztán kiderült, hogy a helyzetem koránt sem annyira rózsás... mert a méhfal a húgyhólyag felé eléggé el van vékonyodva. Nem olyan nagyon vészesen, de annyira igen, hogy már említést és odafigyelést igényel, elsősorban a doki részéről majd a műtétkor. Nem tudom mekkora vastagságú volt korábban, de most 4.7 mm, ami az orvosi protokoll szerint annyit jelent, hogy ha még lett volna esélyem hüvelyi szülésre, most már nem lenne, mert 5 mm alatt nem engedélyezik. Szóval elvileg nekem nincs miért aggódnom. Mondta ezt azután, miután jól megparáztatott, hogy húúú el van vékonyodva a méhfal, és erre akkor nagyon oda kell figyelni, hogy ne sérüljön a húgyhólyag. De ha sérül, ugyanmár, akkor sincsen semmi gáz, mert az szépen meggyógyul, csak hát 8 nap katétert jelent saccperkábé, amit azért mégiscsak jó lenne elkerülni. Mondja a doki. Meg mondom én, hogy más se hiányzik az életemből egy császármetszés mellé, mint 8 nap katéter, és hogy 10 napig hédereljek a kórházban emiatt. 
Úgyhogy most így állunk. És hiába minden utólagos nyugtatásnak, hogy de higgyem  el, hogy ez nem egy egyedi extra eset, és hogy ilyen már sokszor előfordult sokakkal a többedik terhességnél, (no de velem?) és még sosem volt baj, (leszámítva ha egyéb furmányos összenövések is vannak, na kössz), szóval elvileg halálos nyugalommal kéne ezt a tényt kezelnem, de nem megy. Egész éjjel pisizacskóval az oldalamon láttam magamat ahogy a kórház folyosón vánszorgok fel-alá, napokig, és ez pl. nem volt annyira pihentető, mint amennyire rám lett bízva, hogy amennyit csak tudok pihenjek, és szedjem marokszámra a  Mg-t, hogy legalább ezt a szintet tartsuk még néhány hétig, de legalább betöltött 38-ig, ami aug.7-én lesz.
A jövő héten 5-ből 3 nap kórházi jelenésem van, mondjuk ez mindentől függetlenül, egyébként is lenne, hétfőn vérvétel, kedden aneszteziológia, és talán csütörtökön ctg, szóval lesz időm a kórházi folyosókon pihengetni bőven. 
A fennmaradó időben pedig még itthon is van tennivaló, ruhaválogatás, pakolás, mosás-vasalás, néhány dolgot még be is kell szereznünk. A kórházi csomagom is még csak fejben van meg, úgy is csak 80%-ban. 

Egyébként meg minden oké:) Tényleg. A szürke gondolatokat igyekszem minél messzebb hesegetni, és csak a szépre-jóra gondolni, és megfogadni a doki tanácsát, hogy no para. Hát ezen vagyok!

6 megjegyzés:

  1. jajj, ez számomra sem hangzott túl megnyugtatóan, bár tény, hogy sokan "rohangásznak" elvékonyodott méhfallal.
    én kitartást kívánok neked így a finisben, nem lehet baj, próbálj meg pihenni, amennyit csak tudsz.

    milliószor puszillak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem nem a legrosszabbra gondolni, (olykor már megy is) hanem csak pozitívan. Máté nyaral, én pihenek:)
      Rohangásznak:)))) Hát nem ez az első szó, ami a mozgásomat illetően beugrik:-D

      Törlés
  2. Bea! Nagyon szorítok, és hidd el, minden rendben lesz!!! Rengeteget gondolok rád. Melyik kórházban szülsz amúgy?

    VálaszTörlés
  3. Szia, csendben olvasgatlak, és gondoltam most írok pár gondolatot..a második császáromnál nem volt semmi gond a heggel, mérték nekem is folyamatosan, a 39. héten indult meg a szülés, nem is volt egész terhességem alatt semmi probléma. Műtétkor elvágták a húgyhólyagot, mert nagyon ráfeszült a méhfal, és ahogy megnyitották sérült. Azonnal észrevették-szerencsére, megvarrták. Kaptam antibiotikumot-nem keveset, és bizony, volt 9 napig katéterem, hogy tehermentesítve legyen a hólyag és gyógyuljon.
    Azóta minden rendben, az, hogy többször járok wc-re nem tudni, hogy emiatt van-e? Csak azért írtam mindezt le, mert remélhetőleg sokkal nagyobb figyelmet kap ez nálad a műtétkor, ha már előtte is szóba került. Kívánom, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Bmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jeanette, köszönöm hogy leírtad a Te esetedet! Elvileg így hogy már előre tudja a doki, hogy vigyázni kell, eleve feljebb vág majd egy kicsit. Meg ezért is került szóba, hogy nem várjuk meg, hogy magától beinduljon a szülés, hogy ne feszüljön még jobban a méh, hanem a 38-dik hétre előjegyez. Hátha így tényleg elkerülhető lesz a nagyobb kellemetlenség!

      Törlés