2012. július 31., kedd

Visszaszámlálás indul

És egyéb agymenéseim

37 hét. Éppen itt tartunk ma. És éppen ma már azt is tudom, hogy mikor lesz Simi nagy napja. Legalábbis előreláthatóan, ha minden jól megy, és kibírjuk még együtt addig Simivel 2in1. És már miért is ne bírnánk ki? Pláne, hogy csak pár nap az egész. Egész pontosan 9. Innen indul a visszaszámlálás, és zajlik egészen augusztus 9-ig. Ezt a napot kapta, és nekem tetszik. Az én dokim nagyon keddet, 7-ét akart, a főorvos először hétfőt, 6-át mondott, aztán maradt a 9-e, ami nekem sokkal jobban tetszik, mint a 7, mert a 9 az mégiscsak 3x3, és nem prímszám, mint a 7. :) (Még a 08.08. tetszett volna, de az most szóba se került) Nem tudom miért, de valamiért prímszámfóbiám van, már Máténál sem akartam a kiírt 19-et, és Milánnál is nagyon szorítottam, hogy nehogy 29, vagy 31 legyen, 1-jére meg egyenesen gondolni sem akartam:) Igaz, így én jól ki fogok lógni a családból, mert csak az én születésnapom nem lesz osztható 3-mal. 
Na de nem filozofálgatok tovább:) 
Most azon gondolkozom egyfolytában, hogy ez az előre megtervezett verzió is olyan fura, és eddig legalább nem tudtam semmit biztosan, és reálisan volt min gondolkoznom, most meg szinte mindent pontosan tudok, és ez egy kicsit megrémiszt. Gondolok itt arra, hogy eddig mindkétszer úgy volt, hogy megvártuk, hogy beinduljon magától a szülés, és úgy mentünk fájásokkal a kórházba, ahol aztán már minden ment a maga útján, nem volt idő agyalgatni, hogy hogy meg mint, meg hogy jajúristenmostmilesz, hanem pörögtek az események, én pedig hagytam magam sodortatni. Most viszont jó sok időm van minden kis részleten elgondolkozgatni, hogy mi van ha... ami nem annyira jó. Mert mi van ha az érzéstelenítésnél történik valami malőr, vagy mi van, ha mégiscsak megsérül a húgyhólyagom, vagy valami más ami még rosszabb, meg mi van ha, meg mi van ha..... szóval jó sok mindenen pánikba lehet esni ez alatt a 9 nap alatt. Nem beszélve a megelőző napról, amikor már reggel jelentkeznem kell a kórházba, és gyakorlatilag ott lesz egy egész napom és éjszakám, amikor már tényleg nem lesz semmi dolgom, csak ülni-feküdni- és várni hogy teljen az idő. Hogy azt hogy fogom átvészelni, arról egyelőre elképzelésem sincs. 

Szóval így állunk most. A hét további részében relaxtime-om lesz, leszámítva a csütörtöki ctg-t, mert holnap délelőtt mindkét kiskorú Papáékhoz megy nyaralni. gyerekfelügyeletre. Én pedig itthon pakolászok, rendezkedek, összekészítem a kórházas csomagomat, Simi dolgait is szépen elpakolászom. Ezt tervezem. Meg hogy 5 év után felpolcolt lábbal fogok olvasgatni a teraszon jéghideg limonádéval a kezemben. A felpolcolt lábra egyébként is szükségem van, mert hála a nyárnak most már elkezdett vizesedni a csülköm. Pedig eddig sosem vizesedett. Igaz, korábban mindig hóesésben mentünk szülni, most meg előreláthatóan kánikulában fogunk. 
Aztán hogy a valóság mennyire fog közelíteni az elképzeléseimhez, az majd az elkövetkezendő napokban kiderül, mert Milántól még sosem voltam távol egyetlen napot sem fennállása óta, és olyan sem volt még, hogy mind a ketten galádul magamra hagytak volna. Na jó, az én érdekemben, de akkor is. Ráadásul nem csak hogy gyerekzsivaj nem lesz a házban, hanem semmi egyéb sem, mert Feri sincs itthon. Tök egyedül leszek péntekig. Eszemet sem tudom már mikor fordult elő velem ilyen utoljára. Nem mostanában, az biztos. És a közeljövőben sem igen fog, úgyhogy próbálom öncélúan kihasználni ezt a pár napot.(heheheh:)))) aztán meg majd jönnek a nagy világmegváló gondolataim, meg a saját sebhelyeim nyalogatása:)))

És hogy kicsit Simiről is írjak, ne csak az agymenésimről.... az utóbbi napokban nem kínoz annyira, bár az erőnlétem az említésre sem méltó, a lassú csiga jelzőt én már dicséretnek veszem:) De mintha most kicsit kevésbé nyomna, bár egyre többször keményedik a hasam, de ez ebben a stádiumban már szinte normálisnak is mondható, de most kicsit kevésbé zavar a kiterjedése is, vagy csak mostanra szoktam meg hogy ekkora vagyok, nem tudom.  Az is igaz, hogy éjjel legalább 2szer kell kimennem wc-re, de a köztes időkben egészen jól tudok aludni, de ez meg biztos azért is van, mert éjjel kellemesen hűvös lesz a szobában. 
A vérnyomásom így a végére egészen helyrerázódott, talán ezért is vagyok kicsivel jobban, nem  csak kóválygok, mint a lecsapott légy, már kétszer is 110/70-et mértek, a szokásos 100/60 helyett:) 
A Simi-lak a tegnapi védőnői mérés alapján 107 cm-es. Hatalmas. A Máté-lak szülés előtt 102 volt, csak úgy összehasonlításképpen, pedig ő 39+3-ra született, most pedig 37+0-t írunk, ugyebár. Szóval nem is olyan nagy baj talán, hogy kicsit előrébbhozzuk a találkozást. Még 3 hétet azt hiszem már csak hajattépve és küszöbötrágva bírnék ki. 
A centikkel ellentétben viszont a felszedett kilók száma eddig 8. Mátéval 11 volt, Milánnal 9. A csökkenő tendencia annak is nagyban köszönhető, hogy egyre magasabbról indultam. 

Hát így vagyunk most 37 hetesen:)

8 megjegyzés:

  1. Pihenj! :)

    A 9.-e nekem is tetszik, jövőre együtt szülinapibulizunk Simivel! :)

    VálaszTörlés
  2. Hát használd ki az egyedül töltött napokat mindenfélére... leginkább lábfeltéve limonádét kortyolgatva olvasgass... az még agyalás helyett is tökéletes.
    A kilencedike jól hangzik, és tetszett a 'szám-os' gondolatmenet is. :)
    Kitartás... :)

    VálaszTörlés
  3. Esetleg egy fodrászasdit is iktass be,mert sajnos a varázsszót nem ismerem :) De ha vársz egy kicsit,akkor a babalátogatáskor szívesen levarázsolom neked :)
    Szép szám a 9, tetszik, a csütörtök meg pláne!!!

    VálaszTörlés
  4. Cucka: a közös ünneplésben szerintem benne vagyunk/leszünk. Esetleg a Szigeten?
    Dius: igyekszem:)
    Hencsi: megfordult a fejemben, hogy elmegyek fodrászhoz, de nem vagyok biztos benne, hogy valóra váltom a tervet. dögmeleg van, és nincs kedvem kimozdulni.

    VálaszTörlés
  5. De gyorsan el fog telni ez a hét! Mire elkezdenéd megszokni a 2in1 magányát, már el is jön a Ti nagy napotok! (szerintem már 8-án).

    VálaszTörlés
  6. Nyugi, szerintem normális ha az ember lánya ilyenkor beparáz és mindenféle őrült gondolatok járnak a fejében! Én is milliószor átgondoltam, hogy lesz, mint lesz, mi lesz ha történik velem vmi a műtét alatt, volt olyan, hogy szinte minden nap sírva fakadtam emiatt vagy ha ránéztem a fiamra eszembe jutott ez a badarság és sírtam...Ma már nem nevetek magamon emiatt mert tudom, hogy tök normális dolog. Majd amikor ott leszel az asztalon ilyen gondolatok már meg se fognak fordulni a fejedben! De hisz tudod Te, már a 3. baba!!! Szorítok neked, és sárgulok egy kicsit, hogy egyedül vagy, mert már én is annyira szeretnék legalább egy fél délelőttöt csak pihenni vagy bambulni kifelé a fejemből, de azt hiszem, erre még várnom kell egy "kicsit"!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tudom, hogy amikor már ott leszek, akkor nem fogok tudni semmi másra gondolni csak a Találkozásra:)
      Egyedüllét :-D Én 4 és fél évet vártam rá:) Szóval van még időd:)

      Törlés